Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

A nemzeti öntudat formálói (Vitek Gábor)

Fehérvárcsurgó örököse külföldi utazásairól hazatérve, 1909-ben vette át a fehérvárcsurgói uradalom kezelését. A kastélyban telepedett le, s Fejér vár­megyében kezdte meg közéleti pályafutását. Gazdaságában ekkorra már a svájci (szimentáli, berni) terményfajták váltak meghatározóvá. Károlyi József különös figyelmet fordított az erdő- és vadgazdálkodásra. A fehérvárcsurgói birtok területén belül az 1930-as esztendők közepén öt kisebb halastavat léte­sítettek, a kastély vadasparkjában - korabeli feljegyzések szerint erős és acé­los szarvképződésű muflon- valamint szarvasállományt tartottak fenn. A va­daskert törzsállományát javarészben saját maga hozatta be külföldről. A közel 2800 katasztrális holdnyi területet felölelő fehérvárcsurgói gazdaságon belül az erdőterület ekkor csaknem ezer holdat tett ki. A gróf kezdeményezésére ál­lították fel az első világháborús hősök emlékoszlopát 1924-1925 folyamán a napjainkban is látható helyén, a református és a római katolikus temető előt­ti téren. Ékessége a bronz államcímer két, pajzstartó angyallal. Hosszan tartó súlyos betegeskedés után 1934. szeptember 10-én hunyt el. Földi maradványainak budapesti beszentelését követően két nappal szállítot­ták Fehérvárcsurgóra, ahol a község polgárai és az uradalom személyzete fák­lyákkal és gyertyákkal fogadta. A családi kastély könyvtártermében ravata­lozták fel. Az életében az Aranygyapjas Rend lovagi fokozatát is elnyerő ál­lamférfi halálát követően a gróf Wenckheim Margittal kötött frigyből szüle­tett egyetlen utódja, Károlyi István (1920—) lett a fehérvárcsurgói uradalom örököse. Napjainkban a Károlyi György (1946-, Károlyi István fia) felügye­letével tevékenykedő Károlyi József Alapítvány kezelésében folyik a műem­lék megóvó, kutató és feltáró munka az állami tulajdonú fehérvárcsurgói Ká­rolyi-kastélyban. A Nagykárolyi Károlyi család tagjai a XIX. század derekán, néhány eszten­dő leforgása alatt léptek Csurgó és Fejér vármegye földbirtokosságának ki­emelkedő személyiségei közé. Közéleti tevékenységükkel, a település fejlő­dése érdekében tett intézkedéseikkel, gesztusaikkal, gazdasági hozzáértésük­kel kitűntek nemcsak a birtokaikat gondosan irányító helyi, de az országos ne­messég és arisztokrácia közül is. Megjelenésük és tevékenységük Fehérvár­csurgón közel két évszázadon át meghatározta, formálta a község arculatát, fejlődését, s teszik ezt napjainkban is. Az egykori földesúri, majd birtokos fa­mília helyi históriája, szellemi eredménye és értékrendje minden bizonnyal példaként állítható Fehérvárcsurgó polgárai elé. Nagy Iván közel egy évszá­zaddal ezelőtt papírra vetett szavait felidézve: „A gróf Károlyiak neve hazánk mágnásainak azon fényes koszorúját ékíti, mely őseinek hazafiságban és hon­szeretetben dicső példáján halad".

Next

/
Oldalképek
Tartalom