Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A szökés

randalírozásukat és Halvachs jajgatását hallgatták? Nos, nem kellett ettől tartaniuk; a megfélemlítés olyannyira tökéletesen sikerült, hogy mindmáig suttogva beszélnek, ha beszélnek erről a gyalázatról az idősebbek Pusztavámon...) így tehát valószínű, hogy átmenetileg a létszám nem változott addig, amíg Kindler el nem hajtott a többiekért. Sőt, még ekkor sem, mivel Lebocz József is megérkezett időközben; ő volt az a munkásőr, aki nem volt otthon a riadó elrendelése idején. A szó legyen ismét Homokié: „Bevittük a tanácsházra, amikor az előtérbe vittük, akkor is ki akart törni és az egyik munkásőr [?!] az ajtót hirtelen odacsapta."

210 Az eddigiek ismeretében nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, a valóságban mit jelentett ez az ajtócsapás. A gumibotozás elől menekülni próbáló Halvachs talán éppen az ajtó felé ugrott, amikor az kinyílt: a későn jövő Lebocz érkezett meg, s be akart lépni az udvari irodába. A többiekhez képest már idős Lebocz (akkor ötvenhat éves volt) homlokát érte a kivágódó ajtó, s szemhéja vagy homloka megsérült, arcát az egyébként jelentéktelen sebből folyó vér elöntötte. (Közismert, hogy még a könnyű fej sebek is a sűrű hajszálerezettség miatt „látványosan" véreznek!) Mindezt azonnali, ismételt verés követte, a vér látványától még inkább megdühödő verőlegények nem ismertek irgalmat. Lebocz maga is azonnal csatlakozott hozzájuk, hogy az őt ért „támadásért" elégtételt vegyen. De halljuk inkább Leboczot: „Amikor a tanácsházára értem, és az ajtón be akartam lépni, az ajtó hirtelen kivágódott, és nekem ugrott Halvachs, aki menekülni akart. Nekem ugrása következtében leszakította a munkásőr jelvényemet és az arcomat is megsebesítette úgy, hogy az vérzett. [Ütésről tehát szót se ejt Lebocz, az érintett személy!] Ekkor én is [!] a géppisztoly tusát megragadva ütést adtam rá, meg a többiek is, akik utána jöttek."

211 (Majdnem szó szerint így mondta el az eseményt egy hónappal később is Lebocz, így a katonai ügyész előtt tett vallomását most nem idézzük, csak megemlítjük, hogy az teljesen világos: Leboczot nem szándékosan, készakarva, egyesek szerint ököllel [!] ütötte meg Halvachs, hanem az ajtóval, azaz - ha egyáltalán lehet itt, e helyzetben ilyet mondani - baleset volt. Annak nincs e szempontból jelentősége, hogy Halvachs szökni akart-e, vagy csak az egyre szaporodó ütések ellen próbált - bármi módon - védekezni.) Homoki József vallomása, 1957. július 10. - U. o. 211 Lebocz József vallomása, 1957. július 10. - FML Brazik és tsai.