Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A szökés
vehető 25 mm átmérőjű félkör alakú, kékesszederjes folt mutatkozik.") Brázik tehát nem kiáltott, hanem ütött! Az első ütést azonnal követte a második, ezúttal a fegyver tusával. Ehhez egyetlen gyors mozdulattal Brázik megfordította a géppisztolyt, s most a csövét ragadva meg, teljes erővel sújtott le a megtántorodott, levegőért kapkodó ember mellkasára, immáron másodszor. Az ütés erejét - és Halvachs István állóképességét - mutatja, hogy a boncolási jegyzőkönyv szerint a „mellkasi sérülésekkel kapcsolatban harántirányban eltört a szegycsont"! Azaz: Brázik egyértelműen valótlant állít, amikor azt vallja Kovács Gyula rendőr hadnagynak, a Székesfehérvárról kiküldött vizsgálótisztnek aznap délután, hogy a kerítésről leugró Halvachs azonnal támadott, s ezt hárította el előbb a fegyvere csövével, majd az újabb [!] támadását a tusával rámért ütéssel. Gondoljuk meg, hogy a kerítésen átugró, menekülő férfi idegszálaival nemcsak előre, a menekülés irányába, hanem legalább ugyanilyen mértékben hátrafelé, üldözői felé is figyel; miután arra pedig egyáltalán nem számít a sötétségben, hogy a kerítés túloldalán leugorva, éppen az ott lebújva várakozó, hozzá képest abszolút helyzeti előnyben lévő munkásőrparancsnok elé érkezik, aki őt már másodpercek óta látja, számít rá, azaz felkészülten „fogadja" a fegyverével [!], a leugrás nem lehetett semmiképpen sem támadás! Halvachs az őt ért hatalmas fájdalmat okozó ütések miatt, illetve azok ellenére szabadulni, menekülni akar, és nem támadnü Ezt az bizonyítja, hogy nem ugrik Brázik felé, hanem ellenkezőleg: tőle el-, azaz továbbfutni próbál. Az ekkor mindenféle felszólítás és figyelmeztetés nélkül eldördülő, feltehetően felé, illetve fölé leadott rövid sorozat és a fájdalom hatására azonban rögtön megáll, és feltartja a kezét. (Ekkor már bátran - de szabálytalanul! - használhatta a szakaszparancsnok a fegyverét, hiszen a társai jobbról jöttek, a fogoly tőle már balra mozgott!) Brázik azonnal Halvachs mögé lép, jobb kezében a géppisztolyát tartja, a ballal pedig megfogja a fogoly nyakán az inget. Halvachs még nem adja fel, baljával hátrafelé csap, hogy szabaduljon, ám erre már nem kerülhet sor, odaér Homoki József, majd a többiek, és körülfogják Halvachsot, akinek felfedezésétől az elfogásáig legfeljebb egy perc telhetett el. (Amikor Brázik Imre a legelső „kihallgatásán", kora reggel elmondja, mi történt, valójában nem gyanúsítottként, hanem kollégaként, elvtársként beszél Rostás főhadnaggyal, akinek őszintén elmondhatott mindent. Feltehetően a rendőrtiszt nem közölte vele azonnal, hogy a
