Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Az élni akarás csodája [Dakó Péter]

gazdálkodjon -, amely szerint a megrongálódott épületek anyagát „egyes épü­leteink megjavítására használtuk fel és pedig teljesen jogosan és az után, hogy a nekünk megmaradó épületekre már az egyes épületek anyagának felhaszná­lása előtt megegyezés jött létre köztünk és a községi földigénylő bizottság közt". Az épületek bontását azonban nem csak a tulajdonos végezte, hanem „idegen személyek is", akik felkutatására sem a községi földigénylő bizott­ság, sem a megyei földbirtokrendező tanács nem tett lépéseket. Az „okszerű gazdálkodás" továbbviteléhez szükséges gépi és egyéb eszkö­zök, gazdasági épületek tulajdonjogának „meghagyása" ellentéteket szült az újgazdák és földigénylő bizottság tagjai között. „Vereb község újgazdái kérik egy új községi földigénylő bizottság választását, mivel a régi bizottság a volt földesurak, ógazdák malmára hajtja a vizet." A Fejér Megyei Földbirtokren­dező Tanács a kérelemnek kényszerűen helyt adott, miután az igénylők több mint fele feliratban kérte a személyében új összetételű bizottság megválasztá­sát. 1946. augusztus 8-án elrendelte az újraválasztást, ennek alapján a közsé­gi földigénylő bizottság szeptember 22-én újraszerveződött. Az új bizottság elnöke Csereklei János, tagjai Balogh Dániel, V. Szabó Lajos, Kerkuska Im­re, Kratancsik György, Vajda Sándor és Pápai József, póttagjai Jávorcsik Ist­ván és László Kálmán lettek. A bizottság az újgazdák elvárásainak megfelelően cselekedett; igényt tartott a kérdéses épületekre és eszközökre, nem ismerte el az előző bizott­ság tevékenységét, a megváltás alól mentesített ingatlanok felülvizsgála­tát rendelte el, ezzel a birtokosok újabb ellenállását kiváltva. E konfliktus forrását a Belmajor és a Máriamajor gazdasági és szolgálati épületei jelen­tették, amelynek tisztázása érdekében a megyei földbirtokrendező tanács előadót rendelt ki. Megállapítása szerint a „jelenlegi" bizottság és a tulaj­donosok megegyezni nem tudtak, ezen felül olyan ingatlanok megváltását is javasolta, amelyekre a bizottság „egyelőre" nem tartott igényt. (Ezek között volt a tulajdonos által már rendbehozott épület is.) „Sajnos az épü­letek kérdése a legtöbb helyen és Vereben is nem a gazdálkodás szempont­jából érdekli az embereket. E helyett az a jelenség mindenhol, hogy nem csak a megsérült és rommá lett, hanem még az épen maradt épületeket is boldog-boldogtalan széthordja, azok anyagát ingyen és minden ellenszol­gáltatás nélkül elviszik és olyan célra is felhasználják, ami semmi össze­függésben nincsen a földreform céljával és tárgyával... Jellemző a közsé­gi földigénylő bizottságra, illetve annak új tagjaira, hogy az urasági lakó­házra azon javaslatot teszi, miszerint mert az használhatatlan és annak bármely célra való felhasználása csak nagyobb javítás és befektetés mel­lett lehetséges, az hagyassék vissza nekünk!" - írta Verebi Végh László panaszbeadványában. Az ügy lezárása érdekében már az Országos Földhi­vatal rendelkezett:

Next

/
Oldalképek
Tartalom