Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Évszázadnyi bizodalom az ősi erényben [Vitek Gábor]

A háború ötödik éve a település és a Verebi Végh család számára egyaránt szomorú eseménnyel vette kezdetét. A Fejérmegyei Napló 1918. február 5­én tudatta, hogy ifjú Verebi Végh János (1845-1918) nyugalmazott kúriai bí­ró, az Osztrák császári Lipót Rend kitüntetettje, az Országos Zeneakadémia alelnöke február elsején, 73 éves korában Budapesten „rövid szenvedés után" elhunyt. Földi maradványait a fó'városban szentelték be, majd február első napjaiban a családi sírkertben, Vereben helyezték örök nyugalomra. „A megboldogult egyike volt a legnemesebb és legértékesebb emberi jellemek­nek - méltatta egyéniségét a korabeli sajtó -, s amellett a legjóságosabb lel­keknek, akik a földön járnak. Csupa gyengédség és finomság mindenkivel szemben, amellett magas műveltség, óriási olvasottság, költői talentum, ze­nei kiválóság. Akik ismerték rajongtak érte, annyira lebilincselt mindenkit egyéniségével. A mulandóság előtt neki is meg kellett hajolni s gyászba kel­lett borítani azt a nemes, jó családot, akit különösen Fejér megyében minden­ki csodálva szeret. Pár nap előtt ülték Vereben édesatyjának, a 101 éves idősb Verebi Végh János születésének napját, s most a fiú távozott az örökkévaló­ságba édesatyja előtt." Espár Péter honvéd

Next

/
Oldalképek
Tartalom