Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Évszázadnyi bizodalom az ősi erényben [Vitek Gábor]

Verebi Végh János (1817-1918) 1918. június 16-án újabb gyászhír rendítette meg Vereb lakóit: életének 102. évében elhunyt idős Verebi Végh János. A Fejérmegyei Napló az alábbiakban emlékezett meg a település legjelesebb birtokosáról: „Verebi Végh János (1817-1918) Fejérvármegye pátriárkája, megyénk nagybirtokosainak tiszteletreméltó ős alakja megtért őseihez, vasárnap reggel 8 órakor csöndesen elhunyt. Hatalmas erős tölgy volt, vihar tépte, az élet gondja tördelte, de erőt venni nem tudott rajta. Aztán a mulandóság lassú kor­hadással erőt vett a testen, a nemes szép lélek elszállott az örökkévalóságba. Nagy, nemes famíliának volt reményteljes sarja. Atyja a Hétszemélyes Táblá­nak, a legfőbb magyar bírói fórumnak tagja volt. Mikor 1832-ben [helyesen 1842-ben] meghalt, nagy terjedelmű birtokainak gondozását fiára hagyta. Verebi Végh János azóta Vereben élte le életét. Rendkívül boldog, ideálisan szép családi életet élt nejével, Tomsics Zsófiával [1819-1887]. Ismerte Vörös­martyt, szemtanúja volt az 1838. évi nagy árvíznek, ismerte Görgeyt, 1849 ja­nuárjában Batthyány Lajos gróf az első magyar miniszter [miniszterelnök] nagy kíséretével nála szállt meg, mikor a győzelmes Windisch-Grätz herceg­gel alkudozni kívántak. A nagy és nehéz időket gazdálkodva és boldog csalá­di életének élve töltötte el, de a közügyeket mindenkor élénk figyelemmel kí­sérte és mindig kivette belőle a részét. Puritán élete, óriási tudása mindenütt nagy tekintélyt szereztek számára. A szabadelvű eszmék híve volt, amellett családjával kegyeletes szeretettel ragaszkodott ősei [római] katolikus vallásá­hoz. Az egyháziak iránt való gyengéd figyelmessége és jósága szinte határta­lan volt. Jótékonysága soha ki nem fogyott, s szinte legendává övezte az ő és családja fényes nevét. A kedves, ős verebi kastély Fejér megye szívében gyö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom