Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)
Évszázadnyi bizodalom az ősi erényben [Vitek Gábor]
munkaköri leírások tartalmazták a tisztikar, valamint a segéd-, és szolgaszemélyzet feladatkörét, fizetését. Az ezer lelkes település önkormányzati jogát gyakorló képviselő'-testület húsz főből állt; fele virilis, azaz a legtöbb adót fizetőkből került ki, másik fele pedig hat esztendőre történő választás alapján gyakorolta jogait. Hivatalból voltak tagjai az elöljárók; a bíró, helyettes- vagy törvénybíró, négy esküdt, jegyző, pénztárnok és a közgyám. A testület évente két alkalommal; április és szeptember első hétfőjén ülésezett, amelyek a lakosság által is látogathatóak voltak. Ügykezelésének hatékonyságára bizottságokat hoztak létre (nevelési-oktatási-közművelődési, gazdászati, pénzügyi, árvaügyi, közlekedési, valamint rendőrségi-szegény-egészségügyi). A vezetőség munkáját egészítette ki a kisbíróból és éjjeli őrből álló községi segédszemélyzet. A polgári közigazgatás megszilárdulásának időszakában B. Szabó Márton töltötte be a bíró tisztségét, a nagyközség közigazgatási feladatait Matusz Károly jegyző látta el. Érdemes felidézni az elöljáróság tagjainak fizetését: az 1880-as években a bíró évente nyolcvan, az adópénztárnok ötven forintot vett fel a községi pénztárból. A törvénybíró, a közgyám, valamint az esküdtek társadalmi munkában, fizetés nélkül látták el feladataikat. Miután a bíró és a pénztárnok nem dolgoztak rendszeresen a községházán, fizetésük ennek megfelelően tiszteletdíjnak értelmezhető. A községháza rendszeresített alkalmazottja a mindenkori jegyző volt, akit évente közel 410 forint illetmény, továbbá a jegyzői lakás használata, a javadalmas földek (fél telek) hozama, illetve 12 köbméter „cserhasáb" tüzelő illetett meg. A körorvos járandóságát 108, a szülésznőét negyven, a kisbíróét és az éjjeli őrét hetven-hetven forintban állapították meg. A birtokrendezés (jobbágytelki állomány megállapítása, úrbéri legelő elkülönítése, erdei haszonvételek szabályozása, arányosítás, tagosítás) megszilárdulásának tanúsága az 1884-ben elkészített talajhasználati kimutatás. A település elöljárói; a jegyző, a bíró, Bognár István törvénybíró, Somogyi Péter pénztárnok és Somogyi András közgyám részvételével elkészített, művelési ágazatokra bontott összeírás alapján a község közel 3880 holdnyi területéből csaknem 112 kert, 178 szőlő, 2714 szántó, 84 rét, 141 legelő, 505 erdőség, 29 építmény, 69 pedig gazdasági munkahelyek, utak, faiskolák. Ennek viszonylatában az 1891. évi földadó közel 6688, a házadó 358, a kereseti adó 1154 forintot tett ki Vereben. A gazdasági és szellemi téren bekövetkezett változásokkal párhuzamosan zajlott a vármegyei és helyi infrastruktúra „forradalmasítása". 1886 márciusában állították fel Vereben az első postahivatalt, öt évvel később pedig már posta-takarékpénztár is működött a faluban. Szombathy Ignác, a szabadságharc idején kántortanító Szombathy Ferenc fia költeményben örökítette meg a verebi posta történetét. Részletét Földes Ferenc tette közzé monográfiájában:
