Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Évszázadnyi bizodalom az ősi erényben [Vitek Gábor]

„Újabb tanújelét adta a nép iránt érzett szeretetének" Verebi Végh János 1865. május 6-án, ugyanis ötven-ötven mérő búza- és árpamennyiséggel községi takarékmagtárat alapított. Az elemi csapások által sújtott, s ez által önhibájukon kívül elszegényedett helybéli családok megsegítésére, valamint ínséges esztendőkben elsősorban a gabonaszükséglet biztosítására szolgált. A birtokos gazdaságilag előremutató kezdeményezésére a településnek 1872-re közel 185 mérő búza- és 207 mérő árpakészlete halmozódott fel. A kedvező tapasztalatokat kamatoztatva a helyi református egyházközség is hasonló intézményt létesített. A század derekáig lezajlott politikai, társadalmi és gazdasági folyamatoknak köszönhetően, a szabad paraszti birtokokat illetően az úrbéres viszonyok öröksége tovább élt; a telkesek a jobb módú földművesek sorába emelkedtek, míg a korábbi zsellérek a napszámosok és cselédek számát gyarapították. Az 1860-as évek végére 111 családfő rendelkezett 1-10, 55en 10-25, 12-en 25-100, - a birtokos famíliából pedig - egy-egy száz és ezer közötti, illetve ezer feletti hold földdel. Az 1061 lelkes össznépességen belül 1869-ben 127 birtokos, 111 napszámos, hatvan úgynevezett „éves" szolga, három tanító, egy lelkész, egy egészségügyi dolgozó, 14 ipari munkás, 17 önálló vállalkozó és egy kereskedő élt Vereben. Pénzes Ferenc reáliskolai tanár felmérése alapján az 5146 magyar hold (3860 katasztrális hold) összkiterjedésű határból 3397 volt a szántók, 162 a rétek, 309 a legelők, 756 az erdők és 269 a szőlők terjedelme. Két száraz- és egy olajmalom, egy-egy kilencvenezer téglát előállító téglaüzem és kőbánya egészítette ki a termelést a településen. Egy-egy árva-, község illetve szegénypénztár (Verebi Végh János alapítványa), továbbá két iskolaalap biztosította a helyi megtakarítási lehetőségeket. A verebi társadalom tehát erősen differenciált, a községet benépesítők jelentékeny hányada a kiépülő polgári társadalom perifériájára szorult. Az össznépesség foglalkozás szerinti megoszlása árnyaltabb képet mutat: a lakosság több mint kétharmada élt földművelésből, a többiek iparból és kereskedelemből biztosították megélhetésüket. Az értelmiségi, hivatalnok (három községi és két vármegyei közhivatalnok) és gazdasági szakemberek társadalmi rétege hagyományosan a népesség töredékét tette ki. Vereb gazdasági fejlődése tehát az 1850-1860-as években is töretlen. Ezt bizonyítják a statisztikai adatok, a dombos vidéket bemutató leírások, a falu vezetőinek „vallomása" a múltról, a gazdálkodásról, a hely szelleméről. Fényes Elek 1851-ben közreadott Magyarország geographiai szótára című művében a reformkorban végbement tőkés szemléletű gazdasági változásokat összegezte. A Verébről szóló szócikk az alábbiakat emelte ki: magyar falu Fejér vármegyében Lovasberénytől egy órányira, „igen szép és áldott vidéken". 380 római katolikus és 860 református lakja, az utóbbinak anyatemplo-