Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Évszázadnyi bizodalom az ősi erényben [Vitek Gábor]

ma és eklézsiája, előbbinek fiókegyháza van a faluban. Itt található a Végh család „díszes urasági kastélya és kert[j]e". A helyi sajátosságokat őrizte meg a Simonyi József jegyző aláírásával ellátott 1866. február 3-án kelt feljegyzés. A falu közigazgatásának vezetője Pesty Frigyest, Magyarország helységnévtára összeállítóját tájékoztatta a történeti és földrajzi nevekről, a nép ajkán élő elnevezésekről, a hozzájuk fűződő magyarázatokról. A jelentés régészeti és néprajzi adatokkal is bővíti ismereteinket. Az urasági birtoktesthez tartozó „Boldagerdő"-ről a lakosság körében az a vélekedés, hogy „az 1848-1849. évek emlékére neveztetett így, akkor lévén makkal beültetve, azonban elveszvén szárazság miatt a gyenge csemeték, már ismét kopár föld, de nevét megtartotta". Az ácsai határ „északi sarkától délnek nyúló mély völgyön: Ómafő - jelenleg is Almafű - vezetett a Harasztos oldal felé, jelenleg is így nevezett dombhát a lovasberényi határban. A török idejében erre vonult a katonaság gyakran és hogy futása ne legyen megnehezítve, a széles gyepes utat nem volt szabad a tanúk vallomása szeimt felszántani." Már akkoriban sem volt használatos az Eperjesi dűlő elnevezés, „miután az az uradalmi földekbe olvadt, s onnét vette nevét, hogy sok földiepret - tulajdonképp: földi szedret termett; Vereb egész határában az egyetlen hely, ahol e növény még most is ott díszlik". A „Fertés" egy lapájon elterülő tisztás, amely valójában egy „vízállás" volt a leírás szerint már kiirtott (valójában tarra vágott) Csererdőben. Elnevezése valószínűleg onnan származik, hogy régebben tó volt, s a jobbágyok kenderáztatásra használták. A Cserhegy szőlővel beültetett hegyoldala szőlőművelésre volt a legalkalmasabb. Elnevezése a „beszélő nevek" sorába tartozik, a területet korábban cserfaerdő borította. A verebi határ déli részén terült el „Diós" és a kaszáló völgyként funkcionáló „Tekerület", amely „északról húzódva az úgynevezett Csuszi: e csőszházban, mely közvetlenül a pázmándi útnál van, bor- és pálinkamérés volt, s a falutól kissé távolabb esvén abba az illető utasok be-becsúsztak". „A Szobamája fölötti emelkedésen s a pázmándi határtól kezdve egész a lovasberényi útig vonuló erdő, Vöröserdő neve alatt ismeretes, s abban egy nagyobb mélyedés: Istenkassa." A berényi út melletti erdő szélén állt egy „közel másfél százados" nagy tölgyfa, amely „Icikfájának neveztetik, mert egy ily nevű berényi zsidó közel fél századon át naponta átgyalogolván Verébre holmi apró megrendelt portékákkal, s a zsidó hiányát régebben így pótolva a faluban, rendesen e nagy fa alatt pihent". A polgárosodás alapjainak lerakásáig eltelt fél évszázad eredménye a nemesi uradalmi birtokok újjászervezése, s mellette a békésen megférő szabad paraszti gazdálkodás kialakulása. Új viszonyok alakultak ki az országos politikában is. 1860 őszén az uralkodó, I. Ferenc József (1848-1916) magyarországi alattvalóinak „ajándékozta" az úgynevezett októberi diplomát. Ennek kap-