Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Haza a magasban [Vitek Gábor]

HAZA A MAGASBAN A XIV. század első harmadában már virágzó plébániáról tett említést a pápai tizedjegyzék. A mohácsi ütközetet (1526) követően a település a törökök prédájává vált, majd a benépesüléssel párhuzamosan tért nyert a reformáció is. Nagyrészt annak köszönhetően, hogy Fejér vármegyében tett igehirdető körutakat a tekintélyes hitvitázó prédikátor, Dévai Bíró Mátyás. A református egyházközség létrejötte a XVI. század derekára tehető, amikor az 1562. évi török adólajstrom szerint egy György nevezetű református prédikátort is tartott a színtiszta református vallású falu. Az eklézsia XVI. századi létrejöttét bizonyítja az 1721-ben lefolytatott, a templom eredetére vonatkozó vizsgálat is. A vármegyei küldöttség előtt a tanúkihallgatások során a verebiek a XVII. századi viszonyokra vonatkozóan azt vallották, hogy „a falu két asszony kivételével mind helvetica confession [református hitvallású] levő lakosokból" állott. Az 1562. évi török defter szerint a falu lelkeinek túlnyomó része az úgynevezett magyar vallást, azaz a Kálvin-féle irányzatot, a későbbi református vallást követte. Az 1626. évi protestáns kerületi jegyzőkönyv már szervezett egyházat sejtet, amelynek temploma, lelkészlakja és iskolája is van, első ismert lelkipásztora Vörösmarti István. (A verebi református lelkipásztorok névsorát lásd a Függelék XX-ban.) A gyülekezet csekély lélekszámát tekintve - a kor szokásai szerint - Vörösmarti egyszemélyben a falu tanítója (rektor) is lehetett. Ekkortól „a gyülekezet hat évtizeden keresztül megszakítás nélküli folytonosságban s tűrhető békességben él s szolgál istenének - jegyezte le Biczó Pál, az egyházközség XIX. század végi historikusa -, meghozván annak oltárára mindig azt, ami egyháza fenntartása érdekében szükséges vala (egy úrvacsorai kannája is 1633. évből maradt fenn)". A település e századvégi pusztulásáig kilenc prédikátorának neve ismert, köztük Negyedi Györgyé. Ót 1674-ben a Wesselényi-féle rendi összeesküvéssel (1666-1670) kapcsolatos események következtében a pozsonyi vésztörvényszék elé idéztek. A budai pasa azonban - több szomszédos lelkésszel együtt - „őt is szárnyai alá vette", s nem jelent meg a kihallgatáson.