Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
GRÓF SZÉCHÉNYI VIKTOR (K. K.)
A századfordulótól az első világháborúig terjedő időszakot demográfiai szempontból a tömeges kivándorlás jellemezte, amely országosan sújtotta a társadalmat. A jelenség Fejér vármegyében épp 1907-1908-ban csúcsosodott ki. Ahogy az 1902. évi „kivándorlási kongresszuson" elhangzott, Veszprém, Vas, Sopron megye mellett Fejér megye a leginkább érintett terület. A gócpontok: Rácalmás, Adony, Baracs, Sárbogárd, Hercegfalva, Bakonysárkány (1950-ig Fejér megyéhez tartozott), Gúttamási, Balinka, Isztimér, Bakonykúti és Gánt voltak. A Székesfehérvári és Váli járást a tömeges kivándorlás nem érintette, mert egyrészt a főváros, másrészt a Mezőföld kiterjedt uradalmai munkalehetőséget biztosítottak. A Magyarországról az Amerikai Egyesült Államokba kivándoroltak nem a végleges letelepedés szándékával keltek át az óceánon, külföldi tartózkodásukat átmenetinek tekintették, és az ott szerzett anyagi javakkal hazai gazdasági helyzetükön akartak segíteni. Az idő teltével azonban a visszatérés konkrét tervei egyre inkább háttérbe szorultak, egyre távolabbi időre tolódtak, illuzórikussá váltak. Ennek okai összetettek: az új környezet vonzó hatása, az új kötelékek kialakulása, a fizikai munka jobb anyagi megbecsülése, esetleg a már egyszer hazatértek visszailleszkedési nehézségei voltak. A század első éveiben a városi és megyei közegészségügyi viszonyokért elsősorban az 1901-ben átadott Szent György Kórház felelt, amely a gyógyulni vágyók bizalmát hamar megnyerte, és a jelentős betegforgalomnak köszönhetően ágyainak száma százról százötvenre emelkedett. A betegek szellemi ápolására, Széchényi Viktor főispán közbenjárására a Dunántúli Közművelődési Egyesület a kórháznak egy 165 kötetből álló könyvtárat adományozott. A kórházra szükség is volt, mert a megyében mind több áldozatot követelt a rohamosan terjedő tüdővész. 1908-ban átlag hetven halálozás esett minden hónapra a megyében, de a ragály terjedése miatt a fertőzöttek száma legalább tízszer ennyi volt. A hatékonyabb védekezés érdekében a főispán körlevelet küldött a községi jegyzőkhöz, amelyben kérte, hogy a védekezés módját „véssék a lakosság lelkébe". Ennek ellenére még 1909-ben is a halálesetek harminc százalékát a tüdővész okozta, pedig gróf Cziráky Antal vezetésével megalakult a Tuberkulózis Ellen Védekező Egyesület is, valamint a Fejér Megyei Irodalmi és Közművelődési Egylet számos ismeretterjesztő előadást tartott a megyében a betegség okairól, megelőzéséről. Mindhiába. A védekezés országos koordinációját ellátó egyesületbe a vármegye gróf Széchényi Viktort is delegálta. Időközben még ennél is veszedelmesebb betegség jelent meg a megyében: a kolera. A Szűts Jenő alispán által évenként beterjesztett jelentésekből kitűnik, hogy ezek a rossz életkörülményekből fakadó, halálos kimenetelű népbetegségek az első világháború végeztéig szinte megoldhatatlan probléma elé állították a vármegye tisztikarát. 1913-ban a Szent György Kórház már kétszázhúsz ággyal működött, és egy röntgenkészülékkel is gazdagodott. 1913. december 9-e nagy nap volt a megye életében. Ünnepélyes keretek között díszközgyűlés keretében átadták a Lujza-szanatóriumot (az építkezések megkezdésének ideje: 1909). A vármegyeháza nagytermében tartott ünnepségen képviseltette magát báró Perényi Zsigmond államtitkár, számos országgyűlési képviselő és főrendiházi tag. Széchényi Viktor főispán beszédében a szanatórium építésének történetét ismertette az egybegyűltekkel.