Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
IDŐS PÁZMÁNDY DÉNES (E. F.)
Idős Pázmándy Dénes „magtalanul" elhunyt Pázmándy Károly birtokait Pázmándy Dénes örökölte. 1843ban a nemesi összeírás végrehajtásakor a család alábbi tagjait vették számba: Sárbogárdon Pázmándy Gábort, Nyéken Pázmándy Zsigmondot, Szerecsenpusztán Pázmándy Lajost, Baracskán idős Pázmándy Dénest és ifjú Pázmándy Dénest, Felcsúton pedig Pázmándy Gedeont. Pázmándy Dénes, a reformkor egyik jeles politikusa 1781. március 10-én a Komárom megyei Kömlődön született. Apja Pázmándy János köztiszteletben álló táblabíró, anyja a Fejér megyei származású baracskai Szűcs Terézia. Iskolai tanulmányait 1788ban Pozsonyban az evangélikus líceumban kezdte meg. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen fejezte be. Különösen a hazai jog vonzotta, kimagasló ismereteit Kelemen Imre (1744-1819) professzor alapozta meg. 1802-ben ügyvédi vizsgát tett, s még ugyanebben az esztendőben Komárom megye szolgálatába lépett. Előbb alügyész, majd 1806-tól szolgabíró, 1810-től főszolgabíró, 1828-tól pedig a megye első tisztviselőjének, az első alispánnak feladatkörét töltötte be. 1825-től Komárom megye országgyűlési követe, 1837-ben pedig a Dunántúli Református Egyházkerület világi főgondnokává választották. A reformkori országgyűléseken alapos jogi ismereteivel, politikai bölcsességével, szilárd hazafiúi jellemével tűnt ki. Többek között sürgette a magyar nyelv hivatalossá tételét, és a törvényjavaslatok előkészítésében is részt vett. 1848 tavaszán rendkívül feszült politikai légkörben került sor a megye állandó bizottmányának megalakulására. A helységekben zajló parasztmozgalmak az ellentétek elmélyülésével fenyegettek, a konzervatívok és a liberálisok között pedig elmélyültek az ellentétek. A nemesi közgyűlés feladatát, a törvényhatóság vezetését a megváltozott viszonyok hatására nem tölthette be. A március végén megalakult ideiglenes választmány feladatköre a megyei adminisztráció irányítására nem terjedt ki. Jóllehet a megyei liberális köz- és kisbirtokos nemesség e választmányban erősítette meg először pozícióit, abban a testületben, amely tevékenységével az „erős kéz" politikáját valósította meg, és sorra számolta fel a parasztmozgalmakat.
