gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Nagymágocstól Brazíliáig

Nagymágocstól Brazíliáig Gyurka inasom, aki már születésem óta, húsz éve szolgált nálunk, egy éjszaka azzal riasztott fel álmomból, hogy ágyúlövéseket hallani. Ezt oly valószínűtlennek tartottam, hogy ingerülten szálltam ki az ágyból, majd az ablakhoz mentem, és kinyitottam a zsalugátert, hogy halljak vagy lássak valamit. Szentes felől mintha tényleg dörgött volna az ég, a látóhatáron mintha villámok cikáztak volna, s gyors egymásutánban fellobbanó fényük vörösre festette az ég alját. Fáradt voltam, így azt hittem, merő káprázat az egész. „Nyári vihar" - mondtam. „Feküdj vissza, és hagyj engem is aludni!" 1944. október 11-e volt. Hajnali négykor aztán ismét riasztottak. Lovas futár hozta a hírt egy távolabb eső majorságunkból, hogy orosz páncélosok Szentesnél áttörték a német-magyar vonalat, és órákon belül elérhetik Mágocsot is. Arra sem maradt időm, hogy jó Gyurkámtól - elismerve tévedésemet - bocsánatot kérjek. Kapkodtam magamra a ruhát, mivel atyám úgy döntött, egyetlen percig sem késlekedünk. Amint a legszükségesebbeket összecsomagoltuk, a rekvirálástól megmentett utolsó két autónkkal rögtön elindulunk nyugat felé, még mielőtt az orosz páncélosok gyűrűje bezárult volna körülöttünk. Atyámban nem azon a hajnalon merült fel először a gondolat, hogy el kell hagynunk Mágocsot. Csak a szentesi áttörés híre ért mindnyájunkat váratlanul, mivel egyikünk sem számított arra, hogy a románok átállása ennyire meggyorsítja az orosz előrenyomulást. Atyám már régen, gondosan előkészített mindent, hiszen a háború végső kimenetelével kapcsolatosan nem táplálhattunk semmiféle reményt. A telivér ménest már hetekkel korábban elszállíttatta Nyugat-Magyarországra, két vagonnyi ezüstöt, értékes szőnyeget és festményt a Dunántúlon élő rokonainkhoz irányított, a családi iratokat és ékszereket a budapesti központi irodánkba küldette. Közeli és távolabbi rokonaink többsége is úgy határozott, hogy elhagyja otthonát, mivel az elkövetkezendő időkről senkinek sem voltak csalóka ábrándjai. Mindannyian nagyon jól tudták, mit jelent a szovjet bolsevizmus, hiszen az idősebbek emlékeztek még Kun Béla, Szamuely Tibor és társai véres diktatúrájára.