gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Nagymágocstól Brazíliáig

A csomagolásból édesanyám, húgom és öcsém is kivette a részét, s a két autó kora délelőtt, dugig megpakolva, indulásra készen állt. Könnyes és érzékeny búcsút vettünk a személyzettől, s máris indultunk, hiszen az ágyúszó, rövid szünetekkel, egyre közelebbről hallatszott. Úgy emlékszem, késő délelőtt volt, amikor Mama, Papa, Kriszta húgom, Anti öcsém és én, azaz a legszűkebb értelemben vett családunk elhagyta Mágocsot, őseink földjét, nekivágva az ismeretlen és kiszámíthatatlan jövőnek, magunk mögött hagyva generációk munkáját, eredményeit, bánatait és örömeit, szinte mindent, ami addig a mindennapi életünket jelentette. Amikor az autók mögött elmaradt a kastélyhoz vezető százéves celtis fasor, visszanéztem. Gyermekkorom paradicsomán még egyszer végigfutott tekintetem, mintha örökre búcsút venne tőle. Pedig nem is sejtettem, hogy Mágocsot - ilyen formájában - valóban akkor látom utoljára. Még az indulás előtt elmondták atyámnak, merre kerüljünk, hogy a frontvonalat minél messzebbre hagyjuk magunk mögött. Az ágyúszó így is jó ideig követett bennünket, amíg mellékutakon, néha dűlőkön és földutakon kanyarogva végre elértük azt a főutat, amely akkor, úti kálváriánk kezdetén még szabad volt. Néhány óra elteltével ez, a keletről nyugat felé vezető országút döbbenetes, leírhatatlan látványt nyújtott. Mintha új népvándorlás indult volna meg rajta: a frontról érkező vagy oda induló katonai teherautók, páncélosok, ágyúk, vontatók, tele elcsigázott magyar és német katonákkal. Erdélyből, Ruszinszkóból és a Felső-Tisza vidékéről menekülő parasztok, munkások, tisztviselők, férfiak, nők, gyerekek, öregek és fiatalok: ki autón, ki kerékpáron, ki lovas kocsin vagy ökrös szekéren, egymás hegyénhátán, sokan színültig megrakott babakocsit vagy taligát tolva. A kocsikon és a szekereken kabátba, pokrócba burkolt betegek és csecsemők között mozsarak, teknők, lábasok, ágyak, asztalok, szekrények, megszámlálhatatlanul sok batyu és hevenyészetten összekötött csomag. Egy élet szorgos munkájával összegyűjtött vagyonok siralmas töredékei. Aki disznaját, marháját vagy lovát is mentette, az leszorult az útról, s mellette a kukoricások, szántók és dűlők szélén nógatta állatait, nehogy hozzátartozóitól elmaradjon, akik a tömeg hullámzó kavargásában ki tudja, merre jártak már. Nem néztem az órámat, így nem tudom, mennyi időbe tellett, amíg erre a dantei purgatóriumot vagy inkább poklot idéző, agyonzsúfolt or-