gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Hadapródiskola - Pécs

sen szabályellenesen újra visszarendeltek a zárkába további három napra. Ezt a tíz napot ráadásul úgy programozták, hogy mire letelt, már lekéstem az utolsó pesti vonatot is. így azután a karácsony estét egyedült tölthettem a kongóan üres intézetben. Mindezek ellenére nem szeretnék hamis, egyoldalú képet adni sem ifjúságom ezen korszakáról, sem a pécsi kadétiskoláról. Tudatnom kell tehát a tisztelt olvasóval, hogy napjaim java részét nem a fogdában töltöttem, és a Zrínyi Miklós nevét viselő hadapródiskola nem volt valamiféle agyafúrt, növendékei gyötrésére létesített intézmény, amelynek szadista programját holmi vezérkari szinten dolgozták ki. Ahogy sok évtized tapasztalatainak birtokában írás közben magam elé idézem akkori élményeimet, néhány, ma is vitathatatlanul túlzásnak ítélhető „kinövéstől" eltekintve, úgy értékelem, hogy nagyon sokat tanultam és nevelődtem Pécsett. Elsősorban és legfőképpen a fegyelmet, a bajtársiasságot, a férfias keménységet tanultam meg, a bármi áron való helytállás képességét sulykolták belénk azokban az években. Mindehhez persze idő kellett, a karakterformálás nem megy percek alatt. Szinte észre sem vettem, mintha egyik napról a másikra történt volna, azon kaptam magamat, hogy már én is az idősebb növendékek sorát gyarapítóm, hogy egyre több körülöttem a nálam fiatalabb növendék. Nem tudom pontosan, mikor hagytam fel kamaszos ellenzékiségemmel, fejeztem be krakélerkedéseimet, ahogy arra sem emlékszem már, mikor kezdtekjavulni tanulmányi eredményeim, és mikor vettem az elém szabott feladatokat komolyabban, de végül is mintha legalább félig-meddig tényleg benőtt volna a fejem lágya. A lövészetben az elsők között voltam már az első évben is, a vívóversenyeket többször megnyertem. Mennyiségtanból, fizikából, fegyver-, térkép- és tereptanból is jó eredményeket értem el. Igaz, ez a felsorolás nem meríti ki a tantárgyak teljes körét, de mégis... Növendéktársaim ekkor még változatlanul valamiféle, úgynevezett civil jövevénynek tekintettek, aki kénytelen-kelletlen, szülei akaratából, de nem hivatásos meggyőződésből van jelen ebben a katonaiskolában, és nevet vagy „hírnevet" csak azokkal a tetteivel szerzett magának, amelyekkel, bármilyen következményekkel jártak is, a különállást akarta bizonyítani. Azonban rövidesen ezen a téren is jelentős változás következett be,