gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Hadapródiskola - Pécs

éppen azon a napon, amikor először töltöttem be a zászlóalj-ügyeletes tisztségét. A rendtartás értelmében, amikor a zászlóalj-ügyeletes belép az ebédlőterembe, a „Vigyázz!" vezényszó elhangzása után síri csendnek kellene lennie. Amikor én ebben a minőségemben először álltam növendéktársaim elé, a „Vigyázz!" elhangzása után sok mindent tapasztaltam, csak éppen ezt a bizonyos síri csendet nem. Aki addig úgy képzelte, hogy az én ügyeletességem alatt könnyű lesz „potyázni", annak minden bizonnyal keserű csalódást okoztam, ugyanis a fegyelmezetlenség láttán nem adtam engedélyt az ebéd megkezdésére, hanem - a végzős évfolyam kivételével - valamennyi növendéket kivezényeltem a gyakorlótérre, és fenyítésként korgó gyomorral fekvőtámaszokat végeztettem velük. A tekintélyemet megalapozó eredmény nem is maradt el. Közben fizikailag is megerősödtem. A hetente ismétlődő menetgyakorlatok nagyon is hatásosnak bizonyultak. A százas menetütem hegynek fel, hegyről le, göröngyös, nehéz terepen, teli torokból énekelve, nem egyszer tíz kilogramm teherrel a hátunkon, nemcsak engem, de a kifejezetten puhányokat is megkeményítették. Ennek ellenére nem emlékszem, hogy akár csak egyszer is valaki napszúrást kapott volna, vagy rosszullét, kimerültség miatt akár csak egyetlen egy növendéknek is félbe kellett volna szakítania a menetet. Amikor manapság effélékről olvasok az újságokban, óhatatlanul arra gondolok, hogy az én generációmat, az akkori fiatalokat talán más fából faragták. Amikor a Jugoszláviát lerohanó német hadsereg nyomában, a Trianonban igazságtalanul elcsatolt bácskai területületek egy részére bevonultak a magyar alakulatok, a vezérkarban valakinek az a zseniális ötlete támadt, hogy egy, a Zrínyi kadétiskola növendékeiből összeállított osztagot vezényeljenek ki a határvidéki erődítményrobbantó gyakorlatra. Az akkori délvidéki hadműveletek egyik dandárparancsnoka, Albrecht főherceg a bérmaapám volt. Az évek során ő többször is meglátogatta a pécsi intézetet, feltehetően ez is szerepet játszhatott abban, hogy ennek az osztagnak a tagjaként én is részt vehettem e gyakorlaton. Talán fölösleges is megemlítenem, hogy mekkora várakozással, milyen izgalommal tekintettünk valamennyien a bácskai út felé. Fegyverünk, az első világháborús mauser rúgását már jól ismertük, hiszen a Pécstől öt kilométerre levő lövöldében havonta egyszer éleslövészeten vettünk részt. Az egyik ilyen éleslövészeten, minden hátsó gondolat nél-