gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Hazádnak rendületlenül

les árok húzódott. Péter meg is jegyezte: „És ti itt laktatok?" Szótlanul hajtottam ki a faluból, az első gyermekkori emlék megsemmisült; „füstbe szállt" képpé változott, magára öltve szomorúságom leplét. Útban Sátoraljaújhely felé kerestem a „halálkanyart", Mátyás király kútját, de nem találtam, talán kiegyenesítették az utat, és az akkor 40-50 éves útmenti erdők időközben a fejsze vagy a motorfűrész áldozatai lettek? Nehezen találtam meg a velünk szomszédos radványi kastélyhoz vezető utat. Ott a kocsit leállítottuk, és gyalog mentünk fel a házhoz. Nem tudtam, hogy tbc-szanatórium vagy kórház lett belőle. Az „Idegeneknek tilos a bemenet!" feliratú tábla is hideg zuhanyként hatott. Egy lelket sem láttam, nem tudtam a Lászlótanya, a Kőkapu és sok egyéb után érdeklődni. Rövid időn belül két - Telkibánya, majd Radvány - váratlan élmény, érthetetlen, és igen elszomorító! Sátoraljaújhely: a főút csatornaépítés miatt zárva. A szállodában rövid, hogy ne mondjam goromba elutasítás; nem volt előre rendelt szobánk. Nagynehezen, egy távoli helyen kaptunk ketten egy szobát, ahová csak akkor engedtek be, amikor kitöltöttük a bejelentő íveket. Itt talán ez természetes, nekünk, „nyugatosoknak" viszont rendkívül szokatlan. Eger. Nem ismertem. Megcsodáltuk a XVIII. században épült püspöki palotát, annak gyönyörű kovácsoltvas kapuját, a szép tiszta és sértetlen házakat. Megcsodáltuk a templom tatarozásához felépített gömbfaállványt. „Miért nem készítik vascsövekből?" - kérdeztük egymást. Sehol egy rom, sehol egy bombatalálat. A török időkben nem menekült meg a város, most igen. A sors szeszélye. Nyíregyháza. A magas oktánszámú benzin fogytán, a kerülő ellenére útba kellett ejtenünk. Megálltunk a megadott benzinkútnál. Kiszálltam, hogy lábaimat kissé kinyújtsam, és megkértem a harminc év körüli fiatalembert - magyarul -, hogy töltse fel a tartályt. Elmosolyodott, manapság nyilván másképp mondják, és minden előzmény nélkül megkérdezte: „Hogy tetszik a gróf úrnak most Magyarország?" Csodálkozásomat is palástolva, kérdeztem, hogy honnan tudja, ki vagyok? „Anyukám keresztfia mennyasszonya fivérének nagynénje stb. látta Radványban." Beszédbe elegyedtünk. Epés humorral szidta a világot, a politikát és sok egyebet. Nem tudtam, hogy nem akar-e olyan válaszra késztetni,