gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)
Állami szolgálatban
megszerzése. Egyszóval annyi dolgom volt, hogy vadászatra, horgászatra nem értem rá, kivéve néha-néha szombaton vagy vasárnap. Évente egyszer-kétszer jelentéstételre vissza kellett jönnöm Brazíliába. 1962-ben, megérkezve Säo Paulóba, Belo Horizontéba akartam repülni. Már a repülőgépen ültem Säo Paulóban, amikor a stewardess a nevemen hangosan szólítva kérdezte, hogy van-e egy ilyen nevü úr a repülőgépen. Feltettem a kezemet, odajött és azt mondta: „Kérem tragédia történt a családjában Németországban. Hivatalosan értesítettek és azt is közölték a pilótával, ha vissza akarok térni Säo Paulóba, azonnal leszállnak". Természetesen meghűlt bennem a vér. Azt gondoltam, hogy valamelyik családtagom halt meg, így kértem, hogy szálljanak le. A gép egy kanyart írt le és leszálltunk. A pálya végén ott állt a Säo Pauló-i irodafőnökünk. Odajött és azt mondta, hogy X. Y. generális, tehát az európai főnököm agyvérzésben hirtelen meghalt. Isten látja lelkemet, szerettem volna megcsókolni örömömben, mert azt gondoltam, hogy a saját családomban történt tragédia. Nagy megkönnyebbülés volt ez számomra annak dacára, hogy vitán felül tragédia volt ez is, amely alaposan komplikálta az életemet az elkövetkezendő hónapokban. A Sâo Pauló-i irodafőnök rögtön mondta, hogy a vezérigazgató azt kívánja, mondjam le a Belo Horizonté-i utamat, és menjek azonnal Rióba. A következő géppel Rióba repültem. Beszélgetésünk során közölte, hogy nem tud nagyobb fizetést adni, mert az törvénybe ütköző lenne, de át tudnám-e venni a generális munkakörét is. Tudtam, hogy nem értek semmit az adminisztrációs részhez a brazil importengedélyekkel kapcsolatos rendkívül komplikált, bürokratikus procedúrákhoz, mégis igent mondtam. Egy feltételem volt; ha kapok egy asszisztenst Brazíliából, aki ezeket a bürokratikus ügyeket el tudja intézni. Ehhez hozzá is járult, és így lettem az európai kirendeltség vezetője, az állami vállalat teljhatalmú megbízottja Európában. Az akkori viszonyoknak megfelelően rögtön a brazil külügyminisztérium által kiállított útlevelet kaptam, amelynek klasszikus következménye az lett, hogy a mindenkori brazil nagykövet alá tartoztam azokban az országokban, ahol államközi szerződéseket kellett aláírnom. Mielőtt visszatértem Európába, felmentem megint irodaközpontunkba, tisztáztam a függőben lévő műszaki problémák egy részét, majd bementem két napra a gyártelepre. Ott találkoztam az igazgatóval, akivel