gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Argentína

holtak, ettől 100 méterre feküdt egy másik sziget is. Gondoltam, hogy az onca a másik szigetre akar átjutni, s így a kutyák elveszítik a nyomát. Két emberem volt a csónakban, az egyik elöl, a másik hátul csáklyázott. El akartuk vágni az onca útját, és már majdnem elértük a két sziget közötti legrövidebb távolságot, amikor az onca a vízbe vetette magát, hogy a másik szigetre ússzon, de amikor meglátott minket, megfordult és nyílegyenesen felénk tartott. Ehhez tudnod kell, hogy nagyon jól úsznak, még a labrador kutyáknál is sokkal jobban. A csónakban elöl állótól nem láttam jól, lőni nem tudtam. Amikor tőlünk 3 méterre volt, emberem hátradobta magát a vízbe, de ezzel a csónak megbillent, és lövésem csak súrolta a párducot. Alámerült és amikor felbukkant, szájából fújva a vizet, szeméből a gyűlölet — a szó legszorosabb értelmében — csak úgy szikrázott. Félszügyig kint volt a vízből, amikor 2 méterről a revolvert két kézzel tartva, fejbelőttem. Soha nem fogom elfelejteni a tekintetét. " Argentína Sâo Paulóban a mindennapi élet a megszokott és bizony nehéz körülmények között folytatódott. Továbbra is sorbaállás, tülekedés az autóbuszokon, kevés pénz. Közben már sok ismerősöm volt, megtanultam az export-import műveletek csínját-bínját, így egy szép napon meghívott egy hazámfia, hogy kereskedelmi igazgatóként dolgozzak egy létesítendő esztergapadgyárban. Jobb fizetéssel, más munkakörrel, egyszóval az előmenetel reményével. Az új állásnak köszönhetően kibérelhettem - bár nagyon messze az irodámtól és a központtól - egy kis házat, amely ugyan parányi volt, de mégis volt hozzá kert, így a feleségem és a gyerekek lejöhettek a hegyekből. A fizetésből tellett a drága iskola költségeire is. Berendezkedtünk, a gyerekek kezdték megszokni az ottani iskolát, és persze a legnagyobb örömöt az okozta, hogy megint együtt volt a család. Az akkori időkben még szombaton délig tartott a munkaidő, de szombat déltől vasárnap estig mégis szabad volt az ember, eleget tehetett meghívásoknak, kijárhatott falura. Természetesen még nem volt saját gépkocsink, így rászorultunk arra, hogy mások fuvarozzanak. Tulajdonképpen egészen boldogan éltünk, és anyagi helyzetünk is javuló tendenciát mutatott.