gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Az interior

egy nem kifejezetten steril, de annál vastagabb tűvel egy jó adag novokaint vagy hasonlót fecskendezett belém, és amikor már fél fejem elzsibbadt, egyetlen, nyilván gyakorlott mozdulattal szabadított meg sajgó fogamtól. Búcsúzóul a legteljesebb barátság jegyében ráztunk kezet, sőt még „descontot" (árengedményt) is adott. Első fizetésemet nem kis örömmel vettem át. Munkaadóm olyan mértékben volt tevékenységemmel és egyre javuló nyelvtudásommal megelégedve, hogy a revolver havi adagját tízről húszra emelte. Erre az elismerésre, kérkedés nélkül állíthatom, rá is szolgáltam. A fazendát most már össze sem lehetett hasonlítani azzal az elhanyagolt, gondozatlan birtokkal, amely érkezésemkor volt. A rendezettség körvonalai már kezdtek alakot ölteni, az őserdő terjeszkedését meggátoltuk, az évtizedek óta betemetett vizesárkok egy részét már kiástuk, az öreg gyümölcsfákat megszabadítottuk az elburjánzott aljnövényzettől, a hangyákat is szorgalmasan irtottuk, a kerékvető és útszegélyező köveket még szépen ki is meszeltük. Potrohos munkaadómat ez utóbbi különösen felvillanyozta, nem titkolva, hogy a felújított fazendát szeretné mielőbb eladni, és ezek látványa - a fehér köveké - az esetleges vevőre bizonyára csábítóan hat majd. Ezt a sikert nagyrészt annak köszönhettem, hogy az emlékezetes kígyó-affér óta peonjaimmal, ahogy spanyolul mondják, a viszonyom alapvetően megváltozott. Néhány, kisebb kivételtől eltekintve együtt fáradoztunk közös gazdánk javára. Eusebióval, a szómkar, ezermester hírében álló, hófehér hajú, öreg feketével, aki még a múlt században, a rabszolgatartás idején született, nagyon jól kijöttem, sőt sokat tanultam is tőle, olyan dolgokat, amelyeket az európai egyetemeken nem tanítanak, sőt valószínűleg elítélnek. Egy düledező, régi pajta mestergerendáját kellett sürgősen kicserélnünk, mert nemhogy a napjai, de inkább az órái voltak már megszámlálva. Kiszámítottam az új gerenda keresztmetszetét, de nem ismervén a szóba jöhető fafajták tulajdonságait, a biztonság kedvéért 30-40%-kal túlméreteztem. Számításaimat többször is ellenőrizve, ketten mentünk Eusebióval az őserdőbe, ahol hosszabb-rövidebb keresgélés után kiválasztottam egy olyan fát, amelyet megfelelően ítéltem. Mondtam Eusebiónak, hogy vágassa ki és formáltassa gerendává, a méreteket az akkor Brazíliában szokásos hüvelykben megadva. A kidöntött fát négy ökörrel keservesen kivontattuk a dzsungelből, a rönk egyik