gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Az interior

te előtt meglátok a „nagy ház" közelében, arra azonnal és felszólítás nélkül lőni fogok. Ez a kurta bejelentés olyan hatással volt az emberekre, amelyet európai észjárással nehéz megérteni. Szemlátomást megváltoztak, akik eddig sunyi pillantásokkal követték lépteimet, most valósággal kinyíltak. Mosolyogva indultak munkahelyükre, mintha mi sem történt volna, éppen csak hogy nem veregették meg a vállamat. Nem kellett noszogatni őket, félig-meddig szorgalmas emberek lettek, legalábbis egyelőre. Akkor tanultam meg, hogy az interiorban a fennmaradás és megbékélés ára egy töltött revolver. Egyébként erre például a későbbiekben egy kevésbé drámai, inkább mulatságos eset is szolgált. Egyik reggel kínzó fogfájással ébredtem, arcom jobb oldala akkorára dagadt, mint egy lopótök. Tetszett, nem tetszett, a rekkenő hőségben be kellett lovagolnom abba a faluba, ahol úgy hírlett, hogy még egy fogorvos is létezik. Jó időbe tellett, mire hosszas keresgélés és kérdezősködés után - mindez lóháton - végre megtaláltam. A rendelőnek kinevezett helyiség igen bizalmatlan benyomást keltett bennem, részben mert elképesztően piszkos volt, és mert a berendezési tárgyai és eszközei inkább egy orvostörténeti múzeumba illettek volna, mintsem ide. Kancsal tekintetű, félfekete fogorvos fogadott, és minden kertelés nélkül abba a rozzant fotelbe ültetett, amelynek egyik lába rövidebb volt, mint a másik három. Ahogy leültem erre a billegő tákolmányra, az orvos egy nagy rozsdás eszközzel végigkopogtatta a fogaimat, nagymértékű éleslátással megállapítva, hogy melyik szorul kezelésre, majd anélkül, hogy injekciót adott volna, nyomban nekiállt fúrni, közölve, hogy ezt a fogamat belülről is meg akarja vizsgálni. Fájdalmamban csillagok szikráztak szemeim előtt, kínomban görcsösen kapaszkodtam a fotel karfájába. Ez csak akkor lett jobb, amikor az öreg varrógépről, amellyel pedálozva doktorom a fúrót működtette, lecsúszott a hajtószíj. Egyik ilyen kényszerű szünetet kihasználva, kihúztam a revolvert övem alól, mivel erősen nyomott, és minden hátsó gondolat nélkül a műszerasztalra tettem. A fogorvos, miután nagy energiával, de csekély kézügyességgel viszszarakta a varrógép kerekére a hajtószíjat, kiegyenesedett, hogy primitív, felcseri kínzómunkáját folytassa. Ekkor vette észre a revolvert. A kiváló férfiú e félreértett látvány hatása alatt azonnal megváltozott, eredeti ötletét, hogy fogamat belülről is megvizsgálja, rögtön feladta, és