Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)
A gazdasági fellendülés évszázada
ból, kőből épített templomot. A nyolc évtizedig álló, de többször megújított, sárból és vesszőből épített templom helyén felépített Isten háza bejáratát két oszlop díszítette, s a templomot torony ékesítette. A szűkszavú feljegyzés szerint a főépület 1690-ben készült el, míg a torony építésének befejezése 15 esztendőt vett igénybe. A nem kevés anyagi áldozatot követelő munkát a Csúzi Mihály tiszteletest követő lelkipásztor, Dobravitzai Sáfár Miklós szervezte és irányította (Csúzi Mihály 1679 és 1685, Dobravitzai Sáfár Miklós 1685 és 1721 között szolgálta a református híveket). 9 Amíg a lelkipásztorok működésének időszakát az anyakönyvek alapján megbízhatóan rekonstruálhatjuk, addig a református iskolamesterekre, a tanítókra a XVIII. század közepéig csupán személynevük feltüntetésével utalhatunk. 1751-ig az alábbi református tanítók működtek: Bátori Márton, Nánási István, Némedi János, „Kis Ember - így hívatott a kitsinségéről" - jegyezte fel 1825-ben Gueth György lelkipásztor. Majd a következőkre találnak utalást: Rácz János, Serke Ferenc, Desső István, Kajári István, Vida János, Varga Mihály, Kenessei Pál, Körmendi Ferenc, Virág Pál és Ráckevi István. 10 Jóllehet a szűkszavú feljegyzések nem utalnak az első iskola felépítésére, s arra sem, hogy mikor vette kezdetét a rendszeres oktatás, a fentebb idézett adatokból arra következtethetünk, hogy a református egyházközség a Rákóczi - szabadságharc utáni időszakban építhette az első iskolát és a tanítói lakást. A település gazdasági erőforrásainak gyarapodását nemcsak a templom- és iskolaépítés bizonyítja, hanem az adózók 1715. évi összeírása is. Polgárdit 78 adózó család népesítette be; ezen adatok bizonysága szerint a lakosság létszáma megközelítette a 400 főt. A település történetében hasonló adatsorral a XV. században találkoztunk, mint annyiszor, most is elegendőnek véljük a török hódoltság időszakában bekövetkezett pusztulásra történő hivatkozást. A XVIII. század elejét azonban nem a stagnálás, hanem a határozott gazdasági fellendülés jellemezte.
