Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)
Tóth Tamás polgárdi jobbágy ügyletei (Szakály Ferenc)
A török - magyar végvárvonal mentén, végig a hódoltság egész időszakában a rabkereskedelem volt az egyik legvirágzóbb „üzletág". Az értékük szerint megsarcoltatott rabok váltságdíjaként szakadatlanul áramlott a pénz a határ egyik oldaláról a másikra és vissza. A rabváltás egész rendszere - kezdve a fogságba esettek veréssel sarcra kényszerítésétől, a kezesek állításán és a rabnak a sarc összekoldulására való kibocsátásán keresztül, egészen a tényleges megváltakozás buktatóiig - jól ismert történeti irodalmunkban. 36 Éppen ezért meglehetősen homályos előttünk, miként folyhatott bele abba egy mezővárosi paraszt-polgár a haszonszerzés reményével. Hiszen lépten-nyomon azt kell tapasztalnunk; az alávetett társadalom tagjai nemhogy résztvenni igyekeztek volna az ilyfajta ügyekben, hanem éppen ellenkezőleg: menekülni igyekeztek azoktól. Ha ugyanis valamelyik török főtiszt sarca fejében kezességre kényszerítették őket, rendszerint csúnyán rajtavesztettek. 37 Bár a pasa panaszlevele szerint Tóth Tamás egyik legfőbb működési köre éppen a rabváltás volt, erre vonatkozó sorai - „a mi kegyelmes fejedelmünk végeiből kinek rabját vitte ki, kinek rabjának sarcát vitte ki, kit behozott", elszökvén pedig, „kinek rabját, kinek készpénzét" vitte el - nemigen segítenek megérteni, hogy mindebből mi volt haszna, s főként azt nem, hogyan gyűlhetett össze ebből jelentős tőkéje. Magán a tényen túl nem mond a levél semmi használhatót arról sem, hogy Tóth milyen áruk („marhák") árával maradt adós zsidó, magyar és török hitelezőinek. E tekintetben azonban segítségül hívhatjuk annak a három általa írott misszilis levélnek információit, amelyek szerencsés véletlen folytán, Polgárdi és egyben Tóth földesurának, a Batthyány családnak levéltárában maradtak ránk. Hézagosságuk ellenére is kivételes alkalmat teremtve rá, hogy egy hódoltsági paraszt pénzszerzésének „műhelytitkaiba" belepillanthassunk. 1573. december 10-én kelt, saját kezű levelében Tóth arról értesíti urát, Batthyány Boldizsárt, hogy „aminémü marhát nagyságod mi ránk bizott volt, bizonnyal meghigyje nagyságod, hogy