Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

Forradalom és diktatúra (1918-1919)

ugyanis a demokratikus testülettől nem kevesebbet remélt, mint a rend, a közbiztonság fenntartásának elősegítését. A november l-jét követő napok nem múltak el nyomtalanul Polgárdiban sem. A polgári demokratikus forradalom győzelme kezdetben lelkesedést, majd hetek múltával a mind radikálisabb baloldali törekvések hatására aggodalmat váltott ki. A Nemzeti Tanács helyi bizottsága a forradalom sodrában, 1918. november 2-án alakult meg. A testület viszonylag gyors lét­rejötte azt eredményezte, hogy jelentős megmozdulásra Polgárdi­ban nem került sor. A nemzeti tanács a rend, a közbiztonság fenn­tartására polgárőrséget szervezett. Toborzásuk sikerrel járt, no­vember első hetében a megbízható egyénekből álló fegyveres ala­kulat létszáma elérte a 200 főt. Nemcsak a belterületen teljesítet­tek szolgálatot, hanem a majorokban és az idegenek ellenőrzésére a vasútállomáson is. 90 Amíg november első napjaiban nyugalom jellemezte a nagy­községet, addig a hónap végére a település belső rendje megbom­lott. November 28-án budapesti szociáldemokrata küldöttek ér­keztek Polgárdiba, s a vendéglő nagytermében „oly féktelen val­lás- és osztályellenes izgatást követtek el, ami egyenesen nemcsak felháborító, hanem a közrend megbontására is alkalmas". A nagy­gyűlést követően megalakult a szociáldemokrata párt helyi tago­zata. A radikális nézeteket valló szociáldemokraták és a nemzeti tanács, illetve a képviselő-testület között állandósultak az ellenté­tek. A szociáldemokraták elsősorban az agrárnincstelenek, uradal­mi alkalmazottak körében értek el eredményt. A földosztás köve­telésével pedig nemcsak a frontokról hazatért katonák, hanem a A Nemzeti Tanács tagjai Benedek József Takács János Szokó Imre Takács István Kreiner Sándor Albert Lajos Tóth Péter Búza Ferenc Földes János Bartalos József Dékány János Szabó Elemér

Next

/
Oldalképek
Tartalom