Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Madeirai emlékek (Károlyi József gróf)

Kerssenbrock grófnővel. Csináltatni akartuk a koporsókat. Castro bankár adta meg a mesteremberek címét. Három kopor­sót rendeltünk. Először egy fekete fémet, aztán egy fa kopor­sót, és kívülre egyet sárgarézből. Gondolatainknak minden zi­láltsága mellett is, valahogy az motoszkált akkor az agyamban, hogy már most olyan koporsókba kell tenni a királyt, amelyben majd haza is lehet hozni. Az első kettő el is készült a temetésre, a harmadikat később tették hozzá. Aztán fel kellett öltöztetni a királyt a ravatalra. A legfelsőbb hadurat mégis egyenruhában kellene felravatalozni. Nézzünk utána, mije van itt a milliós hadseregek urának? Csak egy zub­bony, egy közönséges katonazubbony, minden disztinkció nél­kül, azután meg egy vadásznadrág. Lent Funchalban keres­tünk Kerssenbrock grófnővel együtt egy szabót, aki vörös lam­paszt varrt a vadásznadrágra, azután meg arany tölgyfalevélfé­lét erősített a zubbony gallérjára. Kezébe feszületet tettünk, nyakába az aranygyapjas rendet. így feküdt a betegágyban, a ravatalra készen, körülötte minden változatlan, a spanyolfal, szemben a falon a barna fakereszt. Minden változatlan, mint a király, aki elköltözött. Csak az utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy halotti maszkot is kell csináltatni a megboldogultról. Hallottuk, hogy van a városban egy Francesco nevű szobrász. Megérdeklődtük a címét, elmentünk hozzá. Ő április 5-én délelőtt jött fel és vette fel őfelségének utolsó arckifejezését, éppen mielőtt fel lett volna ravatalozva. Emlékszem, nagyon hasonló volt a maszk, különösen az arc egyik fele. A királyné Madeiráról magával hozta ezt is, valamint a király szívét is. A kápolnában helyeztük el a királyt a ravatalra. A betegszo­bából az oktogon szalonon keresztül félkör alakú kis lépcsőkön lehetett a kápolnába jutni. A koporsót hozták. Először megpró­báltuk üresen, a lépcső fordulójánál megakadtunk vele. Körül kellett vinnünk a kerten. Almeida gróf, Castro bankár, a monte-i plébános, a két szolgáló és én vittük a koporsót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom