Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Madeirai emlékek (Károlyi József gróf)

Szegény király! Arca oly beesett volt, halántékán a haja egészen ősz, s a bajusza is. Alig 30 és egynéhány éve dacára jó 40 éves férfi benyomását tette. Betegsége nagyon levette a lábáról. Oly sovány volt a keze, súlya alig valami. A koporsót három székre tettük, közvetlenül az ágy mellé. Egy kis emelés volt csak, és beköltözött utolsó lakóhelyére a királyi és családfői test, és megindult a koporsó szépen a tragikus villa körül a pici kápolnába. Zsámboki kikísérte papi ornátusban két ministránssal. Délután két órától öt óráig nyilvános volt a ravatal. Népvándorlás indult meg a Monte-ra. És amint az emberek ezrei és ezrei vonultak végig, szakadatlan sorokban a halott koporsója mellett, a kis kápolna oltárának egyik oldalán be és a másik oldalán ki, ugyanúgy megindult alulról Funchalból a tavasz virágerdeje. Jött-jött csokor és koszorú ezerszámra, és beborította a kápolna minden falát, minden kis sarkát. Mintegy 30 ezer ember nézte meg a ravatalt. Kezdetben sokan letérdeltek és kezet csókoltak a halottnak, de ezt be kellett tiltani, másképp sohasem lett volna vége az emberáradatnak. így is sokan kint maradtak anélkül, hogy sor került volna rájuk. A király ravatala körül a funchali katedrális ezüst gyertyatartóiban égtek a gyertyák. A temetés Iszonyú kontraszt: körös-körül ragyogó napsütés. Az éles fényben minden személynek és tárgynak a kontúrja a leghatározottabban rajzolódik ki. Lelkemben pedig homályos borongás, emlékeim lapjai elmosódottak, itt-ott kezd élni csak egy-egy alak, egy-egy jelenet. Amióta a király meghalt, mintha emlékezetem cserben hagyott volna, hiányos. Valahogy úgy voltam, mintha minden esemény, mely azóta történt, már nem lett volna „fontos". Április 5-én délután 4 órakor a monte-i villa kis kápolnájában szentelte be a funchali püspök fényes papi segédlettel a