Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Madeirai emlékek (Károlyi József gróf)

még bent rajtam kívül egész idő alatt, de a többiek közül csak Zsámboki páter jött be egyszer, és a vége felé Kerssenbrock grófnő. Négy napig volt felravatalozva a holttest, az oszlásnak legkisebb jele sem mutatkozott rajta. Az első és második éjszakát együtt virrasztottuk át Zsámboki val. Április 2-án, korán hajnalban Zsámboki misét mondott, ott a halott mellett egy asztalon, amit az özvegy királyné is végighallgatott. A halott lassanként a szeretetnek és a hozzátartozásnak nem csak befeléfojtott, a szív gyökeréig fájó, hanem külsőleg is látható megnyilatkozásaiban részesült. A halott apát az árva gyermekek tölgy- és fenyőgallyakkal borították be ott az ágyon. Mindegyikük maga csinált egy kis koszorút, a nevét is ráírta a papírszalagocskára, gépírással. IV. Károly magyar király gyermekei csak papírszalagos, magukcsinálta koszorúcskákkal küldhették utolsó üdvözletüket a királyi sírba. A három nagyobb gyerek délutánonként mindig a halott ágyánál imádkozott. Két ízben az esti imát is ott mondták el nála. Őnekik legalább módjukban volt a fájdalmat szabadjára engedni, és sírni, csak sírni. Istenem! De szívesen csak azt tettük volna mi is. Gyarló, gyenge emberek vagyunk mindanynyian, valami belső kényszerűség ösztönöz arra, hogyha valami fáj, hogyha az Isten keze belenyúl a lelkünk legmélyébe és összeráz bennünket, akkor legalább oly jó volna összecsuklani, lehajtani a főt, elernyeszteni minden izmot és elhagyni minden erőt. Istenem, ha már elvetted, ha már fáj, hát én sem vagyok, hát hadd fájjon, hát hadd legyen vége mindennek! És ha nekem, arra a szomorú szigetre vetődött szegény magyarnak lelkét enynyire megrázta ez a tragédia, Istenem, mi mehetett végbe annak a szegény asszonynak a lelkében? Felkiáltani, igen felkiáltani volna ilyenkor jó: Isten, te rendelted így, tudom, zúgolódni nem szabad, lázadni nem akarok! De hagyjál, hadd legyen vége, vége! De kötelesség is van! Még összecsuklani sem szabad. Koporsót kell rendelni. A második nap voltunk lent Funchalban