Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

Mielőtt az események sűrűjébe kezdenék, talán nem érdektelen visszatekinteni életemnek első 18 esztendejére, mely meghatározta, hogy 16-18 évesen az egész életemet befolyásoló események sodrába kerüljek. Békésföldváron születtem 1928. június 11-én, az iskolában, ahol édesapám tanított. Ez egy tipikus egy tantermes tanítói lakásos falusi iskola volt, ahol hamar tapasztalhattam, hogy a tanítónak a falu minden gondját ismernie kellett, s a megoldáshoz segítséget is kellett nyújtania. Nálunk szinte természetesnek tűnt, hogy reggel, tanítás előtt, este tanítás után, vasárnapi ebéd közben jött valaki ügyes-bajos dolgában tanácsot, segítséget kérni. Soha senkit nem küldött el édesapám azzal, hogy nem ér rá vele foglalkozni. Egy dolgot azonban nem tűrt el, ha óra alatt zavarták. Ilyenkor még édesanyám sem mehetett be a tanterembe. A Tanítóné is mindig ott volt, ahol segíteni kellett. Gyermekágyas asszonyoknak, beteg gyermekes családoknak rendszeres látogatója, segítője volt. Természetes szeretet és tisztelet lett ennek az eredménye, amely körülvett bennünket. Talán ennek hatására tettem fel 5-6 éves koromban a kérdést édesapámnak: „Ugye nekünk mindent szabad, mert mi a tanító úrék vagyunk?" Máig emlékszem a kemény kioktatásra: ,J^z, hogy mi a tanító úrék vagyunk, nem jogokat jelent, hanem kötelezettségeket, méghozzá a hivatalosan előírtakon felüli kötelességeket is.!" Biztosan nem ezért a kérdésért, hanem édesapám jelleméből eredően az elemi iskola első három osztálya, - melyet őnála végeztem - igen kemény időszakként maradt meg bennem. Én mindenért kétszer kaptam ki. Elég eleven gyerek lévén, nehezen szoktam meg az iskolai fegyelmet, pedig arra nagy szükség volt, hiszen három osztály járt egy időben egy tanterembe (kb. 40-45 gyerek). Édesapám olyan dolgokért is megfenyített - elrettentő példaként, hogy a fia sem kivétel - amit más gyereknél talán észre sem vett. Tanítás után, otthon, ismét a szőnyegre kerültem, és „Te haszontalan! Neked jobbnak kellene lenned a többinél!" jelszóval ismét kiosztott „érdem" szerint. Felüdülést jelentett számomra az elemi iskola negyedik osztálya. Időközben felépült a második iskolaépület, így a felső tagozat, a