Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

javító-nevelő munkára változtatta. Örüljünk, és legyünk hálásak." Visszavezettek és most mindannyiunkat az összenyitott két cellában helyeztek el. Végre összekerültem Prókai Pistával és Bondár Gyulával. A sztálini kegyelem kihirdetése vegyes érzelmeket keltett bennünk. Azt természetesnek, - mintegy isteni igazságszolgáltatásnak vettük, hogy a halálos ítéletek hatályukat veszítették. De a 25 évet felfogni is lehetetlen volt. Misa tömören így fejezte ki a véleményét: ,J^ehet, hogy Molnár úrék (t.i. akiket kivégeztek) jobban jártak." Próbáltuk agyonütni az időt, elterelni a gondolatainkat. Misával a magyar nóták szövegét értelmeztük, Bokor Antal bácsi (bácsi?! fiatalabb volt, mint én most! Kb. 50 éves lehetett) fejtegetései félnapokat eltartottak arról, hogy milyen jó volt a kapcsolata a szegedi városparancsnokkal, Butyenkóval, - bár mint a közrend parancsnokának - többször akadt összetűzése vele a csatangoló és garázdálkodó szovjet katonák miatt. Az ő letartóztatása fatális tévedés, s mihelyt Butyenkó erről tudomást szerez, azonnal kiviszi innen. Nekem is megígérte, hogy amint kiengedik, az én ügyemben is lépni fog. Minden reggel a létszámellenőrzéskor kihallgatást kért az ügye tisztázása érdekében, persze eredménytelenül. Az ítélethirdetés sem rendítette meg hitében, csak Lembergben, - ahol utoljára láttam 1947 szeptemberében - döbbent rá, hogy Butyenkóra már nem számíthat.

1 Czuna tanár úr viszont következetes szigorral vezényelte naponta háromszor a tornagyakorlatokat. Ő is csinálta, s minden izmot megmozgatott. Még az Öregúr is be-bekapcsolódott. Egyik este, a vacsorái edények kiadásakor kihívták Misát. Jó 10 perc múlva jött vissza, és félrehívott a sarokba a parasó (kübli) mellé. Elmagyarázta, hogy az egyik őr szemet vetett a cipőmre. Ha odaadom, ad dohányt, cigarettát, meg egy pár cserebakancsot. „S mi lesz, ha nem adom? - kérdeztem. Misa azt mondta, hogy „nagyon" buta lennék, mert akkor más, nekem kellemetlen módon is elveszi. Kell 1 Be kell vallanom, hogy Antal bácsi neve teljesen kiesett az emlékezetemből. Az eredeti kéziratban mint „Szegedi öregúr" szerepelt mindaddig, amíg Simor János szegedi barátomnak nem sikerült azonosítani személyét. Ezúton is köszönöm a segítségét.