Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

ez nekem?" Javasolta, hogy ilyen esetekben inkább engedjek. Este mint máskor - a prices végéhez letettem a cipőt, reggelre egy használt, de elfogadható állapotban lévő katonai bakancsot találtam a helyén. Misa a csereértékként kapott dohányt és cigarettát magához vette és beosztotta. Mindenki szívott belőle. így vált közkinccsé a félcipőm. (A bakancstól Kotlaszban váltam meg, szintén csereakcióval. Azt az üzletet azonban már egyedül csináltam.) Itt és ekkor tanultam meg a tűzgyújtás egyik ősi formáját. Később sokszor hasznát vettem! Az orosz katonák vattás ruhájából kiszedtünk egy kis vattát, vékony réteggé nyújtottuk, majd felsodortuk. Erre ellenkező irányba sodortunk egy másik réteget, arra ismét ellenkező irányba a harmadikat. Az így nyert kb. 4-5 cm hosszú és fél cigarettányi vastagságú szivarkát egy deszkán egy másik deszkával kellett dörzsölni erős nyomás alatt előre-hátra, míg a vatta közepe be nem izzott. Igen ám, de itt csak leszegezett deszkapriccs volt. Tehát a gyakorlatban úgy oldottuk meg, hogy a prices deszkájára került a vattasodrat, egy katona felállt a priccsre, csizmájával rálépett a vattára és nyomta lefelé. Egy ember eléje, egy mögéje térdelt, megfogták az álló katona bokáját és elkezdték előre-hátra rángatva dörzsölni a vattát. Pár perc múlva kirántották, széttépték és fújni kezdték, mire a vatta beizzott. ha nem, újra kezdték. Előfordult, hogy elsőre sikerült, volt, hogy csak ötödikre. De volt időnk! Ezt a tűzgyújtási módot nevezték katálásnak. Erre azért volt szükség, mert gyufánk nem lehetett, az őrök meg nem adtak tüzet. De kétszer is meggondoltuk, hogy rágyújtsunk-e. Ha rajtakaptak a katáláson, fenyítést kaptunk. Ez abból állt, hogy arccal a falnak kellett állni olyan közel, hogy az orrunk a falat érte. Az ácsorgásnak rendszerint az vetett véget, hogy egy jó félóra múlva Misa veszekedni, reklamálni kezdett, az őrök legyintettek és elmentek. Persze ránkzárták az ajtót. Pista, Gyula meg én csöndes óráinkban sokat törtük a fejünket, miért mi hárman vagyunk célzottjai ennek a vádnak. Volt magyarázat, de annak cáfolata is. Az 1945-beni erősen orosz- és kommunistaellenes megnyilvánulásaink nem maradtak titokban. Bokor Kálmán nevű volt katonatiszt ötletére orosz- és kommunistaellenes röpcédulákat csináltunk és szórtunk. A cédulákat Bondár Gyula készítette,