Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

világosságnál félreérthetetlenül látszott, hogy azon a falon, amelyik előtt nem volt padló, lövésnyomok voltak. A sarok körül sűrűbben, oldalt fokozatosan ritkábban, barnán rászáradt foltokkal tarkítva. Nagyon elment a maradék kedvem. Egész nap nem szóltak hozzám. Éjjel megint jött értem a katona, kezem hátrakötötte és felkísért Duderevhez. Most egy férfi volt a tolmács, ő valamivel jobban fordított. Duderevet mindig a családi körülményeim érdekelték, iskolaéveimről faggatott, majd arról tudakozódott, hogy kivel tartok kapcsolatot volt iskolatársaim közül. Felsorolt egy csomó nevet. Ezekből néhányat ismertem, többségüket azonban nem. „Kik voltak a társaim a szabotázscselekmény előkészítésében?" kérdezte. Elhűlt bennem a vér! Milyen szabotázscselekmények? Belém villant a tolmács fordítása, amikor az elmondott és jegyzőkönyvbe vett dolgokat visszafordította. Én azt mondtam, hogy „ismertem valakit", a tolmács visszaolvasásakor így fordította: „összeköttetésben voltam vele". Gyorsan próbáltam megmagyarázni a különbséget, de közölték, jól van ez így. A jegyzőkönyvet Duderev írta kézzel, oldalról, oldalra visszaolvasta, a tolmács lefordította. Minden oldalt alá kellett írnom, ha javítás volt valahol, azt is. Az oldalakat cérnával varrták össze a bal felső sarkon, hogy ne lehessen nyom nélkül lapot cserélni. Formailag tökéletes volt az ügyvitel. 3—4 órás kihallgatás után kezem ismét hátrakötötték és úgy kísértek le az emeletről a „szobámig". Nem tudom mire volt jó ez a nagy éberség egy katonákkal zsúfolt, abszolút zárt udvarú helyen. Azt sem értettem, hogy mi volt az oka, hogy mindössze 2-3 ízben voltam nappal kihallgatáson, viszont 3 héten keresztül minden éjjel. A tolmácsnő és a tolmács felváltva dolgoztak, egyik nap a nő, másikon a férfi. Gyakori volt, hogy az előző napi jegyzőkönyvet a másik tolmáccsal újra fordíttatták! A harmadik, vagy negyedik éjjeli kihallgatás után a levezető katona az üvegezett folyosón megállított. „Vetkőzz le!" - mondta. Ruháimat bedobálta a „szobámba", majd rámutatott a folyosón lévő 200 literes vashordóra, és mutatta, hogy másszak bele. A hordó kb. 3/4-ig volt jéghártyás vízzel. Bemásztam. Csak úgy sütött a hideg