Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

víz! A katona, mint aki jól végezte dolgát a folyosó ajtajára feltette a lakatot és elment. Pár perc múlva - mely óráknak tűnt, - már úgy fáztam, hogy a csontom is fájt. Nem tudtam mit tegyek. Ha maradok, rövidesen a teljes lehűlésbe pusztulok bele. Jobb ha lelőnek gondoltam és rettegve, hogy rámkiált valaki, kimásztam. Befutottam a szobába, az ingemmel megtörölköztem, felöltöztem, felszítottam a tüzet s megpróbáltam elaludni. A remegéstől azonban nagyon nehezen ment. Reggel egy másik katona volt szolgálatban, és meg sem kérdezte, hogy mikor és miért szálltam ki a hordóból. Igaz, azt sem mondta meg senki, hogy miért kellett bemásznom. Egyik délelőtt belöktek az ajtón egy fiatal férfit, akinek a jobb karja felkarközéptől hiányzott. Vezetéknevére nem emlékszem, csak arra, hogy Bélának hívták, tartalékos páncélos zászlósként mutatkozott be, a karját a fronton veszítette el. Úgy emlékszem, törökszentmiklósi volt. Nagyon jól elbeszélgettünk, elröpült a nap estig. Akkor elvitték, többé nem hallottam felőle. így telt el az első hetem. Éjjel kihallgatás, nappal mikor, hogy. Volt, hogy alhattam, volt, hogy egész nap az udvaron letiport és lefagyott 10-15 cm-es havat kellett felcsákányoznom és szánkóra raknom, amit aztán a katonák húztak ki az udvarból. Akadt olyan nap, hogy négyszer is kaptam enni, s előfordult, amikor egyszer sem. Meg kell mondanom, hogy ha kaptam, az jó bőséges volt, és azt is, hogy fizikailag nem bántalmaztak. A második hét azzal kezdődött, hogy összegezték az előző héten tisztázódott dolgokat, melyek szerint 1944 november végén egy ejtőernyős csoporttal dobtak le, mint önkéntest Békés térségében, ahol ez idő szerint a Békésföldvár-Békés szárnyvasút melletti kiserdőben a szolnoki front lőszer bázisraktára volt. Azt és egyéb objektumokat kellett volna felrobbantani, köztük természetesen a Szovjet Katonai Parancsnokságot is. A tényállás világos, - mondták - csak apró szervezeti kérdések vannak még hátra: ki volt a parancsnok, ki a helyettese, kik voltak a beosztottak, hol a lőszer és a robbanóanyag, mivel az ejtőernyőket megtalálták, de a felszerelést nem. Ezeket a vádpontokat tulajdonképpen az előzőekben felvett jegyzőkönyvből ollózták össze. Hogy hogyan azt máig sem tudom. Ennek ellenére nagyon megkönnyebbültem. Itt olyan félreértés van,