Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

vagyunk. Felcsillant a remény, hogy talán hazaengednek, de máris ott lapult az aggály, hogy esetleg nemzetiségi lágereket alakítanak ki. Ettől azért tartottunk, mert az őrség szemében ugyan minden 58-as §-os a nép ellenségének számított, de a külföldiek, s különösen a magyarok és a németek még fasisztáknak és spionoknak is. Reálisnak tartottuk annak a veszélyét, hogy a felállítandó nemzetiségi lágereket úgy eldugják, hogy nem lesz az a nemzetközi szervezet, mely megtalálja őket. Ez a téma egyébként többször volt már lágereken belül a beszélgetéseink tárgya. Délután a belső őrség jelenlétében - de nem kíséretében! bemehettünk barakkjainkba és összeszedhettük a személyes és szegényes motyónkat, majd visszatértünk a BUR-ba. Este jött a GH-főnök. Egyeztette a promotcédulákat, s akinek nagyon rossz állapotú volt valamelyik ruhája, azt kicseréltette. Sajnos őtőle sem tudtunk semmi érdemleges információt kicsikarni. Mit mondjak? Nem volt nyugodt az éjszakánk, és nemcsak azért, mert délután le kellett adni a szalmazsákot, pokrócot, kispárnát és lepedőket. Másnap - 24-én reggel egész napi adagot kaptunk és utána rögtön a szokásos kísérettel elindultunk az állomásra. Kb. egyórás várakozás után jött egy tehervonat, amelynek a végén több vagonból integettek felénk. A vagonok nyitva voltak, az őrök az elítéltekkel egy vagonban utaztak! Megállt a vonat, mi is felugráltunk, ki ide, ki oda. Az őrök közül is ketten felszálltak a „gyelákkal", azaz az ügyiratainkkal. A vonat Bratszkból jött és sorban szedte fel a magyarokat és a németeket. Úticélja Tajset volt. A tajseti pereszilka másodszor, utazás Lembergig. 1953. június 24-től augusztus elejéig Négy évvel és egy pár nappal ezelőtt érkeztem ide északról, reménytelenül, s most reményekkel telve, de nem aggodalom nélkül láttam vissza azt a pereszilkát, ami az északi lágerek után megváltásnak tűnt számomra. Reménykedtem, mert mindenki reménykedett, aggódtam, mert az belém idegződött, és mert hivatalosan nem közöl-