Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

tek semmit. Amikor beérkeztünk, a tábor szinte már tele volt, nyüzsgés, forgás, nagy találkozások. Prókai Pistától Kotlaszban szakadtam el, most viszontláttam. Horváth Gyula épen, egészségesen, méghozzá a bátyjával együtt, akivel ő sem találkozott 8 éve! Csuba Tóni, Nagy Gazsi, Csíki Feri és a többiek! És ők már tudtak valamit, nekik már megmondták, amit velünk is közölni fognak, hogy megyünk haza! Nem amnesztiával, hanem azért, mert jogtalanul ítéltek el bennünket. És napról napra jöttek még, hol 10en, hol 20-an, s akadt, hogy egy embert hozott az őr. Kb. egy hét múlva a németeket elszállították, utána kezdtek csak velünk foglalkozni. Mindenkit egyenként behívattak egy vizsgálótiszthez, átnézték, egyeztették az aktáinkat. Ha rendben találták, mehettünk a GH felé. Akinek elszámolási differenciája volt, azt rendezték. A beváltatlan 100% fölötti teljesítményért kapott utalványokat kifizették, a valahol meg nem kapott cukorjárandóságot lehetett pénzben, vagy természetben kérni. Viszont a tőlem 3 évvel korábban ellopott ingem árát, ami a promotlapomon szerepelt, szigorúan levonták a követelésemből. De hát ez akkor senkit sem érdekelt. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnék egy kissé részletesebben a lágeri ellátás és elszámolás rendjéről, erről a torzszüleményről, amelyről már itt-ott esett szó az előzőekben. Érdemes őket csokorba szedni. Az ellátás két lépcsős volt. A rezsimunkáért és a 100%-os teljesítményért járt az alapnorma, vagyis 750 gramm kenyér. Reggel, délben, este 3 dl leves és naponta kétszer 1,5 dl kása (vagy reggel és délben, vagy reggel és este) 17 gramm cukor, 200 gramm hal, vagy 25 gramm hús és valamennyi (kb. 20 gramm olaj, só, babérlevél stb.). A hús és olaj nem került kiadagolásra, hanem belefőzték az ételbe. A kenyeret és cukrot kimérve kaptuk meg, a kenyeret naponta, a helyi szokások szerint változóan vagy egyben - ez volt a ritkább -,vagy reggel 350 grammot, délben és este 200-200 grammot. A cukrot mikor hogy, hetente, vagy dekádonként, de akadt, hogy ritkábban. Aki közben etapba került az pechesnek számított, mert nem mindig ment utána a cukor. Ezeket az elmaradásokat most rendezték.