Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

tunk semmit. A tisztás közepén egy hókupac alatt volt az összehajtogatott sátor, és a korábban szánkókkal kiszállított szerszámok. Gyorsan fát döntöttünk, hogy tüzet rakjunk. (Először természetesen az őrségnek!) Egyik oldalunk perzselődött, a másik meg fázott. Igazi pihenésről szó sem lehetett. A következő napok feladata a sátor felállítása, és az őrség földbe süllyesztett kunyhójának (zemljanka) elkészítése volt. A kétszáz fős katonai sátorban jobbról-balról emeletes telepriccs készült 6-8 cm-es átmérőjű dorongfákból. A sátor végén függönnyel elválasztva került kialakításra az orvosi rendelő, és a brigádvezetők fekhelye. Középen 200 l-es benzines hordóból készített kályha állt. A sátor bejárata elé ugyancsak rönkfából szélfogó előtér épült. Körben kívülről hóval dobáltuk fel az oldalát, ameddig tudtuk. (Hó volt elég!) A zemljanka egy 180 cm mély gödör volt, amely fölé gerendából féltető lett építve pincegádor lemenettel. A sátor mellett, attól nem messze egy szélfogó féltetőt emeltünk. Itt működött a konyha. A munkálatokkal három vagy négy nap alatt készültünk el. Mondanom sem kell, hogy a három napi élelem nem tartott három napig, így csak forró vizet ittunk. A negyedik nap érkezett meg a „produkf egy szánkóval. Kenyeret, korpát, halat hoztak és jött 10 fő „volnyáska". Ezek köztörvényes bűnözők voltak, akiknek már csak 1 év vagy kevesebb volt vissza a büntetésből, ők vették át a láger irányítását. A katonai őrség nem törődött velünk, reggel munkába menet, este munkából jövet megszámoltak és éjjel őrködtek két nagy tábortűz mellett. A volnyáskiknak is földkunyhót kellett építeni. Ami azután történt, az felért egy rémálommal. A volnyáskik összebarátkoztak a csoportban lévő 3—4 vagánnyal, akikkel naphosszat kártyázták, s olyan brigádvezetőket állítottak a köztörvényesek közül, akik mindenre képesek voltak pozíciójuk megtartásáért. A volnyáskikat a parancsnokság azzal tartotta kézben, hogy ha a kiszabott teljesítményt nem hozták, szabotázs címén új ítéletet kaptak, de azt már az 58. § alapján. A feladat a Szedz-Vozs és a láger közötti út feléig már elkészült keskeny nyomtávú vasút altalajának továbbépítése volt. Ehhez kellett az erdőt kellő szélességben kivágni, a nyomvonalon a havat ellapátolni, a tuskókat kiszedni, az 1/2-1 m-es moharéteget felszed-