Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A 2. magyar hadsereg harcai a Don menti szovjet hídfők felszámolásáért

összekötő törzset, amely később „Der deutsche General bei der kgl. ung. 2. Armeeoberkommando" nevet kapta. Vezetője Witzle­ben vezérőrnagy, vezérkari főnöke Wartburg vezérkari alezredes volt. Minden magyar hadtest és könnyű hadosztály-parancsnokság mellé kirendeltek egy kisebb német összekötő törzset is. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy a német intézkedéseket továbbítsák, és a magyar pa­rancsnokságok kéréseit a felsőbb szerveknél jelentsék. Azonfelül az összekötő törzseknek bizalmas utasításuk is volt, nevezetesen a magyar parancsnokságok és csapatok tevékenységét figyelemmel kísérni, beleértve a csapatok harckészségét, morálját és hangulatát is. A 2. magyar hadsereg harcai a Don menti szovjet hídfők felszámolásáért Az ellenség, miután felismerte a német támadás tervét és szándékát, erőinek zömét hátravezette a Don mögé, s csak erős utóvédekkel fej­tett ki szívós ellenállást. Előrelátóan, a Don nyugati partján hídfőket képezett: a 2. magyar hadsereg arcvonala előtt nem kevesebbet, mint hármat: Uriv, Korotojak és Scsucsje helységeknél. A 2. magyar had­sereg legelső feladata lett ezeknek a hídfőknek az elfoglalása. 1942. július 18-án indult meg az első támadás az urivi hídfő ellen. Az 1. páncéloshadosztályt menetből vetették be a 7. könnyű hadosz­tály részeivel együtt. A terep szinte áttekinthetetlen volt, részben mo­csaras, részben erdővel borítva. Magas fű, vetés, gaz, napraforgótáb­lák, gyümölcsfák akadályozták a látást, tájékozódást. Az ellenségnek viszont kitűnő volt a rejtőzési lehetősége. A támadás kisebb veszteségek árán tért nyert ugyan az Uriv előtti mocsaras terepig, azonban a csapatok elmulasztották átfésülni a már elfoglalt területet. A támadás folyamán mutatkozott meg először az ellátószolgálat rossz működése. Az 1. páncéloshadosztálynak elfo­gyott az üzemanyaga. Miután a hadsereg-parancsnokságnak sem volt készlete, a páncéloshadosztály arra kényszerült, hogy gépjárművei­nek nagy részét Sztarij Oszkolban visszahagyja. Gépkocsizó lövész­dandára ezért gyorsaságát és átütő erejét nem tudta kihasználni. 1942. augusztus 10-én hajnalban indult meg a második támadás az urivi hídfő elfoglalására, amelyet a 20. könnyű hadosztály és az 1. páncéloshadosztály hajtottak végre. Az élen támadó 23/11. zászlóalj túl előre húzódott, s ezért (a korlátozott látás miatt) a saját tüzérségi

Next

/
Oldalképek
Tartalom