Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A 2. magyar hadsereg harcai a Don menti szovjet hídfők felszámolásáért

előkészítéstől veszteséget szenvedett. A tüzérségi előkészítés után a 23/11. zászlóalj, az 53/III. zászlóalj és a 23/1. zászlóalj indította meg a támadást. Sikerült is 200 m-re megközelíteniök az otticsihai erdőt. Az 1. páncéloshadosztály harckocsijai eddig követték a támadó zászlóaljakat, innen azonban visszafordultak Sztorozsevoje elfoglalására. Az 53/III. zászlóalj lemaradt. A 23/1. zászlóalj már a készenléti állás elfoglalásakor az áttekinthetetlen terepen (napraforgótáblán) elvesztette az érintkezést az 53/III. zászlóaljjal, egyik százada pedig téves parancs folytán 2 km-re lemaradt, és irányt tévesztve az Uriv-Sztorozsevoje horhostól északra bukkant fel. 8 óra tájban szovjet alacsony légitámadás a 23/1. zászlóalj egyik századát és a 23. gyalogezred parancsnokságát szétszórta. Az ezredparancsnok nem tudott tovább vezetni, mert híradó szakasza is kiesett. Magyar és német bombázó repülők 8 óra tájban Sztorozsevojét bombázták. A harckocsik visszafordulása után a 23/11. zászlóaljat az erdőből szovjet ellenlökés érte, és visszanyomta az 53/111. zászlóaljjal együtt. Ugyancsak szovjet ellenlökés érte a Sztorozsevoje ellen támadó páncélosokat és az őket biztosító 14/11., 14/1. és 46/1. zászlóaljakat is, melyek visszahúzódni kényszerültek. 11 órakor a támadást vezető 1. páncéloshadosztály parancsnoka ellentámadásra rendelte a 20. könnyű hadosztály tartalékát (a 20. lovasszázadot megerősítve a 14. gyalogezred géppuskaszázadával). Mielőtt az ellentámadás megindult volna, az ellenség megtámadta a 23/1. zászlóaljat, amely kénytelen volt visszavonulni eredeti védőállásába. A magyar ellentámadás meghiúsult. Az 1. páncéloshadosztály parancsnoka déli 12 órakor a támadást mindenütt beszüntette, majd 16 órakor elrendelte, hogy a sötétség beálltakor minden csapat foglalja el védőállását, illetve reggeli készenléti helyét. A visszavonulást a szovjet egységek nem zavarták, csupán röpcédulákat szórtak. A 20. könnyű hadosztály véres vesztesége súlyos volt: több mint ezer fős. Volt olyan zászlóalj, amelynél mind a négy század parancsnoka megsebesült vagy elesett. Volt olyan század, amelynél sem század-, sem szakaszparancsnok nem maradt. Szeptember l-jén a 2. magyar hadsereg-parancsnokság támadást rendelt el a korotojaki hídfő elfoglalására is. A német XXIV. páncéloshadtest-parancsnokság

72 által tervezett és irányított vállalkozásban már csak német alakulatok vettek részt, nevezetesen a 336. gyaloghadosztály. A hídfő környéke nyílt és áttekinthető terep volt. Bár a szovjet itt is erős ellenállást fejtett ki, mégsem tudott oly sikeresen véde-