Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Bevezető

Bevezető Különös hadtörténeti munkát vesz kezébe az olvasó. Joggal várhatná el Zsigmondy László vezérkari ezredestől, a 10. könnyű hadosztály vezérkari főnökétől, a 2. magyar hadsereg doni katasztrófájának átélőjétől, hogy elsősorban élményeit, tapasztalatait vesse papírra. Mégsem a memoár személyes hangvételű stílusát választotta, hanem a rendelkezésére álló feldolgozások alapján olyan hadtörténeti munka megfogalmazására törekedett, amelynek középpontjában az 1943 januárjában, a Don-kanyarban lezajlott tragédia áll. Különös személyiség bontakozik ki a kötet hasábjain, annak a vezérkari törzstisztnek az egyénisége, aki önmaga szerepét az események hátterébe kényszeríti, s csak a kötet függelékében közölt levélváltás villantja fel a személyes hangvételt. Különösnek mondható Zsigmondy László munkájának utóélete is. A hetvenedik életévén is túl kezdte meg a kutatómunkát. Közel fél évtizedes anyaggyűjtés után, 1981-ben -súlyos betegségből felépülve- fejezte be a kéziratot, amelyet még ugyanabban az esztendőben nyomdai sokszorosítással, mintegy 50 példányban meg is jelentetett. A hadtörténeti feldolgozást sietve fejezte be, a kéziratot vállalta annak ellenére, hogy nem lektoráltatta, s nyelvi megfogalmazását sem egységesítette. A kézirat közzétételével azt követően kezdtünk el foglalkozni, hogy örököse, dr. Vashegyi Endre Zsigmondy László irathagyatékát a Fejér Megyei Levéltárban helyezte el. Zsigmondy (Zsivánovits) László 1901. február 4-én született Moholon, a dél-magyarországi Bácskában. Apja Zsivánovits Pál a Magyar Államvasutak alkalmazottja, a moholi vasútállomás főnöke volt. Anyját igen korán elvesztette, csupán 5 éves volt, amikor Bálint Teréz elhunyt. Apja első házasságából hat gyermek született (István, Rudolf, László, Erzsébet, Gizella, és Anna). A néhány esztendős gyermek csak emlékképeket őrzött meg az édesanyjáról, korai elvesztéséről élete alkonyán is megemlékezett: „anyai szeretet nélkül nőttünk fel, ami bizonnyal kihatással volt egyéniségünk kialakulására". Mohol, a Bács-Bodrog megyei település lakossága a századfordulón meghaladta a 10 ezer főt. Magyarok és szerbek vegyesen lakták. Itt végezte Zsigmondy az elemi iskola öt osztályát. 1912-ben a marosvásárhelyi császári és királyi katonai alreáliskola tanulója lett. A szorgalmas és kiváló előmenetelű diák 1916-tól Kismartonban, a katonai