Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Bevezető

főreáliskolában folytatta tanulmányait. Élete legfogékonyabb időszakában a katonai reáliskolák szigorú fegyelme mellett különböző kultúrák gyakoroltak rá mély benyomást. Szülőfalujából, Mohóiról induló gyermeket az erdélyi magyarság egyik kulturális központjának, Marosvásárhelynek a szellemisége érintette meg. Érdeklődése tovább bővült Kismartonban, ahol az osztrák-német miliő volt rá hatással. Az eltérő kultúrák egymást erősítő voltából is fakadhatott a nyelvek iránti fogékonysága. (Kiválóan bírta a német és a francia nyelvet, jól megérttette magát angolul és oroszul is). A katonai reáliskolák növendékére jelentős hatást gyakorolt az I. világháború. A kezdeti lelkesedést évek múltával az aggodalom váltotta fel. Mind katasztrofálisabbá vált az Osztrák-Magyar Monarchia seregtesteinek helyzete a frontokon, s a soknemzetiségű birodalom külpolitikai megítélése és belpolitikai stabilitása is a mélypontra jutott. Kismartonban élte át az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását. Tanulmányai befejezése sem volt biztosított, ugyanis a katonai főreáliskola magyar növendékeit 1919 nyarán Nagykanizsára helyezték át. A Tanácsköztársaság megdöntését követően, 1920-ban Budapesten tett érettségi vizsgát. Válságokkal terhes esztendőket tudhatott maga mögött, de az egyéni, családi megpróbáltatások korántsem fejeződtek be. Szülőfaluja az igazságtalan trianoni békediktátummal a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszlávia) része lett. Apját Kalocsára helyezték, majd nyugdíjba vonult, s Kelebián -közel egykori működési területéhez- telepedett le. Itt élt 1939-ben bekövetkezett haláláig. A trianoni békediktátum (1920. június 4.) nemcsak az ország területét csökkentette jelentősen, hanem Magyarország haderejét, a katonatisztek létszámát is döntően korlátozta. A területileg megcsonkított, nyolcmilliós népességű ország legfeljebb 35 ezer embert -beleértve a tiszteket is- tarthatott fegyverben. A megváltozott viszonyok közt újjászervezett hadsereg, amely 1922 januárjában a magyar királyi honvédség nevet vette fel a tisztképzésre megfelelő súlyt helyezett. 1920 szeptemberében lett Zsigmondy a Ludovika Akadémia hallgatója. Tanulmányai eredményes befejezését követően, 1924. augusztus 20-án hadnaggyá avatták. Ugyanebben az esztendőben névváltoztatási kérelmét a Belügyminisztérium elfogadta; a szerb hangzású Zsivánovits családnevet Zsigmondy-ra változtatta. (Hasonlóan járt el István nevű testvérbátyja is.) Öt éven át Győrben, a 4. honvéd gyalogezredben teljesített szolgálatot szakaszparancsnoki beosztásban. 1926. január 1-jei hatállyal fő-