Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
Előzmények
Hitler nem volt megelégedve az elért céllal. Követelte a 6. német hadsereg további támadását Sztálingrád teljes elfoglalására. Súlyos és veszteségteljes harcok keletkeztek és folytak nyolc héten át a német csapat emberfeletti teljesítményével. A szovjet csapatok elkeseredetten védekeztek. Minden ház egy bunker volt. Házról házra folyt az elkeseredett utcai harc. November közepén megszűntek a harcok Sztálingrádban. A 6. német hadsereg ereje végén volt. A télre kellett berendezkednie. Szovjet ellentámadás. A 6. német hadsereg bekerítése (1942. november 19-21.) A szovjet hadvezetőség, a Legfelső Főparancsnok helyettesének, Zsukov 58 hadseregtábornoknak az intézkedése alapján november közepéig Sztálingrád térségében létrehozott három hadseregcsoportot, újonnan ideszállított vagy felfrissített hadosztályokból. Délen a Sztálingrádi Front Jerjomenko tábornok parancsnoksága alatt a 28., az 51., az 57. és a 64. hadseregből állt. Északon a Doni Front Rokosszovszkij tábornokkal az élen az 1., a 3., a 21., a 24., a 65., a 66. hadseregből és az 5. harckocsihadseregből állt. Összesen: 40 lövészhadosztály, 3 harckocsi- és 2 lovashadtest, 1000 harckocsi, 12000 löveg és gránátvető, 1200 repülőgép vett részt a hadműveletben. A szovjet támadási terv már hónapok óta érlelődött. A német arcvonal alakja egyenesen kihívott egy bekerítő hadműveletet. A szovjet most megismételte az elmúlt télen, Moszkva előtt alkalmazott taktikáját: türelmesen kivárta, amíg a német támadás kifutotta magát, s akkor friss erőkkel, északról és délről bekerítette a leharcolt német csapatokat. Másodszor bizonyította be, hogy mestere az ellentámadásnak. Sztálin újból diadalmaskodott. A támadás helyét a szovjet vezetés jól választotta meg: jól ismerve a szembenlévő helyzetet, felismerte a németek gyenge pontját, a Don mentén felfűzött szövetségeseket, amelyeknek csekélyebb harcértékével is tisztában volt. Mesterien a leggyengébb helyeken, a 3. és 4. román hadsereg arcvonala ellen indította meg a támadást. A román seregtestek fegyverzete, felszerelése és kiképzése volt a döntő az egyenlőtlen harcban. A román csapatoknak csak 3,7 cm-es páncélelhárító lövegeik voltak, s ezek hatástalanok maradtak a szovjet T-34-es harckocsikkal szemben. A román hadosztályoknak nem volt nehéztüzérsége. Francia módszer szerint voltak kiképezve; az offenzív, mozgó hadművelet háttérbe szorult a biztonsággal szemben.
