Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Előzmények

Ebből adódott, hogy a román hadosztályok már eleve gyengébbnek érezték magukat. Főleg az ellenséges harckocsikkal szemben érezték magukat védtelennek. A szovjet támadás nem érte váratlanul a 6. német hadsereget és a Heeresgruppe B-t. Az ellenség támadó szándéka nyilvánvaló lett, amikor hat új hidat állapítottak meg a Donon. Ez ellen azonban nem történt ellenintézkedés. Hitler még mindig Asztrahány és Tiflisz felé tekintett. Az OKW pedig megelégedett apró kisegítésekkel. Tapasztalatlan légihadosztályokat helyezett a román hadseregek mögé, és légitámadásokat rendelt el az ellenség készenléti állásai ellen. Mintha elfelejtették volna 1941 telét. Ilyeténképpen a szovjet téli offenzíva zavartalanul megindulhatott. 1942. november 19-én 5 órakor indult meg a fergeteg. A kipihent és jól felszerelt szovjet csapatok rövid tüzérségi előkészítés után a doni hídfőkből rohantak rá a 3. román hadsereg állásaira. Sűrű köd akadályozta a látást. A vékony védelmi vonalat gyorsan áttörték. Utána a mélységből az 1. szovjet gárdahadsereg tört előre. A páncélos élek 60 km mélységben törtek be a behavazott sztyeppén. A román hadosztályoknak hatásos páncélelhárításuk nem volt. A IV., V és II. román hadtest felmorzsolódott. Részeik pánikszerűen menekültek hátra. Az sem segített, hogy a két legbátrabb román hadosztály tovább harcolt a Don partján, háttal a folyónak. Ezeket a támadók rövidesen bekerítették. Hátsó állások nem voltak. A gyengén befagyott sztyeppe megkönnyítette a szovjet páncélosok gyors mozgását. A támadás nagy szélességben indult azzal a céllal, hogy több áttöréssel bekerítse a 3. román hadsereget. Az első támadási napon estig a 3. román hadsereg vereséget szenvedett és kiesett a harcból. Az ellenség mélyen a 6. német hadsereg hátába került, de a hadsereg-parancsnokság még nem tudta, milyen veszély fenyegeti. November 19-én este még jelentette szándékát; rohamosztagok tevékenységét Sztálingrádban folytatni kell tovább. A Heeresgruppe B gyorsan átlátta a helyzet súlyosságát. Egyetlen tartaléka a XLVIII. páncéloshadtest (22. német és az 1. román páncéloshadosztály) volt. Utóbbinak csak gyenge (cseh) harckocsijai voltak, s ezért lökőereje csekélynek bizonyult. A szovjet betörés hírére a hadtestet riasztották és előrevonták Kletszkaja irányába. A hadosztályok az utakon nagy szélességben nyomultak előre. Egyenként kerültek szembe a szovjet 5. páncéloshadsereggel, amely mit sem törődve velük, a két hadosztálytól jobbra, balra és közöttük száguldott tovább dél felé. A gyenge német tartalék nem tudta az ellenséget feltartóztatni.