Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A III. hadtest a doni csatában

bízza rá a parancsnokságot, ő majd átviszi a csoportot a szovjetek gyűrűjén. Stomm rövid ingadozás után már-már hajlandó lett volna Farkas ezredes harccsoporjához csatlakozni, de Sárkány vezérkari ezredes ez ellen tiltakozott. Erre következett a hadtestparancsnokság szűkebb törzsének vitája. Majd Farkas ezredes a távozóban lévő hadtestparancsnok után sietett, s újból felkérte, csatlakozzék az ő harccsoportjához. Stomm altábornagy telve volt elkeseredéssel a németek (főleg Siebert) részéről elszenvedett sorozatos megaláztatásokért. Röviden közölte, hogy a hadtestparancsnokság és szűkebb törzse külön csoportot képezve nyugati irányban tör ki. Február l-jén a hadtestparancsnok szűkebb törzsével az esti szürkületben útbaindult. Elhagyva Pervaja Ivanovka községet, nyugat felé fordult. Telihold volt, tiszta égbolt, -40 Celsius-fok hideg. Éjféltájban egy tanyaszerűségben pihenőre tértek. Tüzet gyújtottak, hogy felmelegedjenek. Étkeztek, majd alvás következett a kazlakban, hajnalig. Február 2-án hajnalban egy tiszt bemérte az álláspontot: Gorsecsnoje-Bikovo úton álltak. Előttük Bisztrik, Marino, Troickoje falvak. Bisztrikben a házak között szovjet harckocsik voltak láthatók. A felderítésre kiküldött járőr irányából lövöldözés hallatszott. Egy harckocsi lövéseket adott le a szánoszlopra, amely szétrebbent. A veszteségek súlyosak voltak: a 60 főből megmaradt 7 tiszt és 18 fő legénység. Délig helyreállt a rend, de tovább indulni az ellenség közelségére való tekintettel nem lehetett. Estig várni kellett. A hidegtől megdermedt embereket alig lehetett lábra állítani. Stomm altábornagy már alig tudott járni. Támogatni kellett. Este elindultak. A menet nagyon lassan haladt. Az embereknek látomásaik voltak, félrebeszéltek, szinte megzavarodtak a hideg, a fáradtság és az éhség következtében. Szovjet csapatokat, harckocsikat véltek közeledni. Éjfél lett. Február 3-án hajnali 4 órakor kazlakban pihentek. Már virradt, amikor szovjet lovas csoport közeledett az agyonfáradt magyarokhoz. „Sztoj!" kiáltás. „Magyarok?" „Da!" Majd a foglyulejtés következett. A hadtest vezérkari főnöke, Sárkány Jenő vezérkari ezredes és parancsőrtisztje, Buzinkay főhadnagy a kazlak egyike mögött önkezükkel vetettek véget életüknek. A Stomm altábornagy által kiadott hadtestparancsnoksági parancs lényegében azt jelentette, hogy a III. hadtestparancsnokság többé nem létezik, s hogy a hadtestparancsnok további intézkedéseket az