Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A III. hadtest a doni csatában

alárendelt csapatoknak és szerveknek nem ad. Kétségtelenül helytelennek kell minősítenünk ezt az intézkedést annál is inkább, mert a hadtestparancsnok mindvégig felelős volt alárendeltjeiért, és a hadtestparancsnokságot csak felsőbb parancsra adhatta volna át, illetve a parancsnoklásban való akadályoztatás esetében bízhatta volna meg a legidősebb csapatparancsnokot a hadtest vezetésével. Ez nem történt meg. Az is kétségtelen, hogy a hadtestparancsnok egyedül volt felelős azért, amit elrendelt vagy elrendelni elmulasztott. Az akkor érvényben lévő szabályaink értelmében a hadtest vezérkari főnök „felelős volt mindazért, amit javasolt, vagy javasolni elmulasztott". Nézetünk szerint a hadtest vezérkari főnöknek fel kellett ismerni a hadtestparancsnoksági parancs helytelenségét, és az ellen tiltakoznia kellett volna. Ilyen tiltakozásról tudomásunk nincs. Nem is lehet, hiszen az intézkedés kiadásakor jelen voltak nincsenek már az élők sorában. Arra is rá kell mutatnunk, hogy a hadtestparancsnoksági parancs kiadásakor még jelen volt a hadtest La. (hadműveleti) osztályának vezetője, Csathó Ernő vezérkari őrnagy, továbbá a hadtest tüzérparancsnoka, Deseő László vezérőrnagy, akik szintén nem fejezték ki aggályukat a parancs kiadása ellen. A helyes megoldás véleményünk szerint az lett volna, ha a hadtestparancsnok a parancsnoklást az adott helyzetben átadja a rangidős csapatparancsnoknak, aki felelőssége tudatában adhatott volna parancsot a harccsoportoknak, milyen útvonalon, milyen irányban igyekezzenek a bekerítésből kijutni. Ezután a III. hadtest megmaradt részei kisebb harccsoportokat képeztek, amelyek önállóan nekiindultak az orosz hómezőnek, hogy az ellenség bekerítéséből kijutva csatlakozhassanak a 2. magyar hadsereg zöméhez. Az egyes csoportok parancsnokai az alábbiak voltak: Mártsa Sándor ezredes (47. gyalogezred parancsnoka), Farkas Zoltán ezredes (22. gyalogezred parancsnoka), Rabács István ezredes (20. könnyű hadosztály tábori tüzérezredének parancsnoka), Kern Károly vezérkari százados (20. könnyű hadosztály vezérkari főnöke), Szilágyi Dezső százados (a 20. könnyű hadosztály huszárszázadának parancsnoka), Szakáts Zoltán ezredes (a 17. gyalogezred parancsnoka), Krassay Pál ezredes (a 9. tüzérezred parancsnoka) és Radnóczy Antal vezérkari százados (III. hadtest szállásmestere).

110 Ezek a menet- és harccsoportok (kb. 9-10000 fő) Gorsecsnoje, Sztarij Oszkol, Oboján útvonalakon jutottak el Szudzsa, Szumi körletébe. Mérhetetlen nagyok voltak viszontagságaik. Agyonfáradva, éhezve,