Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata

A hadsereg leromlott helyzetére vonatkozó másik tájékoztatás címzettje Sziklay Ödön ezredes, a berlini magyar katonai attasé helyettese volt. 10 óra 50 perckor a hadsereg vezérkari főnökének parancsára Lajtos Árpád vezérkari százados az alábbiakat jelentette: „a hadműveletek folytatására a döntés a Führer kezében van. Jelenleg a parancs az, hogy tekintet nélkül a kilátásokra, ki kell tartanunk. Ennek a parancsnak eleget is fogunk tenni!" A hadsereg vezérkari főnöke még hozzáfűzte: a helyzet rendkívül súlyos. A 7., 10., 12., 19. és 20. könnyű hadosztályoknak igen nagy veszteségeik vannak. A könynyű hadosztályok tüzérsége és nehézfegyverei majdnem teljesen elvesztek. A felváltandó egységek a támadáskor a zászlóaljak körletében voltak. így keveredtek bele a harcba. Hiába rendelte el a Honvéd Vezérkar főnöke, hogy az ellenség várható támadására való tekintettel csupán az ő engedélyével vethetők be ezek. A szovjet támadás előbb következett be, mint azt vártuk volna, a fegyvertelen felváltó alakulatok ezért sodródtak bele a harcba. Azért voltak nagyok a veszteségek, mert az ellenség majdnem mindenütt páncélosokkal lépett fel. Sok zászlóalj ezért vesztette el szívét. A 7, 10., 19. és 20. könnyű hadosztály kiválóan védekezett. A csapatok erkölcsi ereje, különösen a leharcolt könnyű hadosztályoknál, amilyen a 7., 12., 19. és 20. egyrésze, a nagy hideg és egyéb okok miatt már elég gyenge. 1943. január 17. A 2. magyar hadsereg nagyon kritikus helyzetben volt. Német erősítések hiányában, az ellenséges túlerő szünet nélküli nyomásának kitéve a hadsereg a teljes szétesés előtt állt. Máris több csoportra esett szét, ezek a III. hadtest, a IV. hadtest, az Osztrogozsszkba bezárt csoport, a Cramer hadtest és a Don mentén kitartó VII. hadtest. Ez a helyzet a német vezetés tétovázásából keletkezett. A Heeresgruppe B, Hitler parancsára hivatkozva, nem mert saját elhatározásából a helyzetnek megfelelően intézkedni. Azt sugallta, hogy a 2. magyar hadsereg parancsnoka önállóan, a helyzetnek megfelelően intézkedjék, amely nyilvánvalóan a felelősség áthárítását jelentette. De a 2. magyar hadsereg parancsnoka is tétovázott. Hivatkozva a kormányzó „végsőkig kitartani" parancsára, nem merte saját elhatározásából a VII. hadtest visszavonulását elrendelni.