Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)

Az olvasóegyletek Székesfehérváron és Fejér megyénbe - A Fejérvári Casino (1838-1849)

A részvénydíjak három egymás utáni esztendőre szóltak évi tíz ezüst forint befizetésével. Ez a viszonylag magas összeg már eleve leszűkítette a lehetséges résztvevők körét, jóllehet megfelelő alapot teremtett a működéshez. Összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a székesfehérvári polgári kaszinó 3, a pápai 2, a pápai nemesi 5, a győri olvasótársaság 5, a veszprémi olvasótársaság 6 pengő forintban állapította meg az éves tagdíjat.

110 A fél év után belépők csak 5, az ún. foglalkozók (huzamosabb ideig vendégeskedők) három hónapra 3 forintot fizettek. „A város kebelében szolgálatban, vagy nyugalomban lévő katonatisztek kivételképpen fél-évenként tehetik le részvénydíjokat, csak ennyi időre hatván rajok az aláírási kötelezés." A tagok száma az alakulás évében 240 volt; ez a szám 1840-ig lassan emelkedett (1839: 258, 1840: 269), de később - a Fejér Megyei Olvasótársaság megalakulása után - erősen visszaesett: 1842-ben már csak 182, egy év múlva 190, majd 1845/46-ban 165-re csökkent a létszám. A részvénydíjak befizetésével is gondok voltak. Bár mindig akadtak - főleg az első esztendőben -, akik előre, több évre is rendezték tagdíjukat, de sokan elmaradtak vele évekre visszamenőleg is. 1839 és 1846 között számuk igen magas: 68-81 között változott. A kaszinó szervezeti életét az alapszabályok és a rendeletek ismertetik. Meghatározó szerepe volt a közgyűlésnek, amely évente két alkalommal - „Szent Györgyi és Dömötör! Fejérvári vásárok vasárnapjain reggeli 9-cedfél órakor változhatatlanul" -, vagyis áprilisban és októberben ült össze. Az eseményre a kaszinóban kifüggesztett hirdetményen kívül a pozsonyi Hírnökben és a pesti Jelenkorban megjelent hirdetések is felhívták a figyelmet. Az esetleges rendkívüli közgyűlésre levélben szándékozták meghívni az érdekelteket. A tisztújításkor, melyre a tavaszi közgyűlésen került sor, három, igazgatót és huszonnégy tagú választmányt; köztük egy (1840-től két) jegyzőt, pénztárost és 1845-től ügyészt is választottak. A folyamatosság érdekében a következő esztendőkben csak egy igazgató és tíz választmányi tag újraválasztását tervezték. A jegyzőket és a pénztárost a teljes háromesztendős ciklusra jelölték, az ügyészt kettőre. Az alapszabálynak ez a pontja csak részben teljesült a gyakorlatban. Minden választás titkosan történt; a különféle döntéseket többségi vélemény alapján hozták. Az ülések és általában az egyesület valamennyi jegyzőkönyve az írószobában mindenki számára hozzáférhető és olvasható volt. A közgyűlés beszámoltatta az igazgatókat és a választmányt. Előzetesen egy bizottság ellenőrizte az éves pénztári számadást, és átnézték a választottság jegyzőkönyveit.