Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)

Az olvasóegyletek Székesfehérváron és Fejér megyénbe - A Fejérvári Casino (1838-1849)

A közgyűlésnek, mint fellebbviteli fórumnak, kellett a tagfelvételről döntenie, ha a jelentkezőt a választmány elutasította; kétharmados többség esetén a döntés végleges volt. Hasonlóképpen jártak el a kizárásnál is: ez esetben a kizárást indítványozók - legalább 15 fő - a szavazásban nem vehettek részt. Az igazgatók számos feladatot elláttak: minden hónap végén választmányi ülést hívtak össze; ott a pénzkezeléssel megbízott „rendelkező igazgató" beszámolt a havi kiadásokról; felügyelte a pénztárost, sürgős esetben húsz ezüst forintig rendelkezhetett a pénztárral. Feladata volt továbbá a személyzet felvétele és irányítása, az éves költségvetés elkészítése, a leltár pontos vezetése, a tagdíjhátralékosok felszólítása, a rendbontók figyelmeztetése (szükség esetén eltanácsolása), de „semmi nagyobb változást a választottság helybenhagyta nélkül" nem tehetett. A választmány döntött tehát minden fontos kérdésben, de ehhez legalább a választmány felének jelen kellett lennie. Feladatai közé tartozott a rendszeres ülésezés, a havi elszámolások tüzetes ellenőrzése, a „pénztár erejéhez képest a szükséges intézkedések" megtétele, az intézmény gyarapodásának elősegítése, és szükség esetén az igazgatók távollétében azok helyettesítése. A pénztáros a rendelkező igazgató utalványozása nélkül csak az alkalmazottak (komornyik, ruhatáros) havi bérét fizethette ki. Havi és éves elszámolást készített, a tagdíjhátralékosokat jelentette az igazgatónak, s természetesen jótállt a pénztár minden hiányáért. Az ügyész eljárt a kaszinó peres ügyeiben, s az esetleg távollévő jegyzőt az üléseken helyettesítette. Tisztét kétesztendőnként újították meg. A kaszinó helyiségeiről már képet alkothattunk Tarczy Lajos beszámolója alapján, de a részletekről keveset tudunk. Amennyire a Rendeletből kiderül, bizonyára négy szobából állt: a tekéző (biliárd-) és a nagyobb játszó szobából, ahol a dohányzás is megengedett volt, az írószobából és az olvasószobából: ez utóbbiban „szerény és kímélő csend"-nek kellett lennie: senki „hangos értekezés vagy zajos magaviselete által mások figyelmét ne háborgassa." Az olvasószoba - mint maga a kaszinó - reggel nyolctól este tizenegyig volt nyitva. Kölcsönzés nem volt: az alapszabály kimondta, hogy sem könyveket, sem újságokat, „valamint földképeket, irományokat onnét akármi szín alatt elvinni nem szabad". A vagyontárgyakról három példányban „lelettár" készült: egyik példánya a levéltárban az egyik jegyzőnél, a másik a rendelkező igazgatónál, a harma-