Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)
Lánczos Kornél: A tudomány, mint a művészet egyik formája
nyos oktatási módszer. Ennek ellenére, senki sem kételkedhet Cantor művének kivételes ötletességében. És mégis, saját korában nagyon kevés figyelmet keltettek felfedezései. Cantor egy Berlintől dél-nyugatra fekvő német kisváros, Halle egyetemének docense majd professzora volt. Elszigetelve érezte magát és az volt a nagy álma, hogy meghívják a berlini egyetemre. Tartott is ott néhány előadást, de ezek nem keltettek különösebb feltűnést. Elképzeléseit vagy gyerekesnek, vagy őrültnek tartották, talán mindkettőnek. Ez emlékeztet a francia festő, Henri Rousseau sorsára, akit kigúnyoltak életében és akit ma nagyra becsülünk. A nehézség részben jelölésmódjában rejlett. Tudatában volt annak, hogy valami egészen újat kezdett. Továbbá, el akarta határolni magát a számok mennyiségi jellegétől. Ezért nem használhatta a latin vagy akár a görög ábécé betűit, mivel azok hagyományosan bizonyos mennyiségeket jelöltek. így a héber ábécéhez fordult: a megszámlálható sokaságot a „nulla" indexű héber „alef" betűvel (K" 0 ), a kontinuumot „egy" indexű alef betűvel (K,) jelölte. Az analízissel foglalkozó ismert matematikus, Weierstrass, elmesélte barátainak, hogy elment Cantor néhány előadására, de mikor az pár ismeretlen betűt írt a táblára, elfogyott a türelme és végleg otthagyta az előadásokat. Azonkívül Kroneckernek, aki híres algebrista, a német matematikusi körök igen befolyásos alakja volt, sem nyerte el tetszését Cantor és gondolatai elismertetését célzó minden erőfeszítést meghiúsított. így Cantor élete hátralévő részében Halléban maradt, virtuális elszigeteltségben. Talán túl soká időztem olyan tudósok példájánál, akik a fizikai problémákhoz művészi módon közeledtek. Erre más példák is vannak, de különösen érdekes egy tizenkilencedik századi angol fizikusé, Michael Faraday-é. - Faraday, autodidakta lévén nem értett a formális matematikához, szemlélete inkább geometriai volt. Olyan ötlete támadt, amely később óriási fontosságúvá vált. Míg a newtoni fizika a részecskék közötti fizikai hatás hordozójaként magukat a részecskéket és a köztük ható erőket tekintette, Faraday a részecskék közti, üresnek tűnő teret (ezt nevezték el később éternek) tartotta a fizikai hatás valódi közvetítőjének. Szerinte az elektromosan töltött részecskék csupán az éter erővonalainak forrásai és
