Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)
Lovas István: A kvantummechanika Lánczos-féle megfogalmazása
a mátrixmechanikával, másrészt így egy „olyan megfogalmazás érhető el, amely az analitikus eszközökkel végzett munkához szokott fizikus számára közelibbnek tűnik", harmadrészt pedig összhangban van a fizika térszemléletű felfogásával. A kvantumelméletnek az integrálegyenletek nyelvén való megfogalmazásáról szóló cikkét Lánczos Kornél még 1925-ben elküldte a Zeitschrift für Physiknek, ami azonban már csak a következő évben jelent meg [4]. Annak idején, amikor a Magyar Fizikai Folyóirat Szerkesztőbizottsága felkérte Györgyi Gézái, hogy fordítsa le a kvantumtérelmélet megalapozására irányuló klasszikus cikkeket, Lánczos Kornél munkája valamilyen oknál fogva kimaradt a sorozatból. Most a 100 éves jubileum alkalmából pótoljuk e hiányt nemcsak a Lánczos Kornél iránti tiszteletből, hanem azért is, mert az idők folyamán kiderült, hogy a kvantummechanikának az integrálegyenletek nyelvén történő megfogalmazása olyan esetben is alkalmazható, amikor az egyéb módszerek felmondják a szolgálatot. A mai olvasó számára a Lánczos munkájának lényegét legegyszerűbben a Dirac-féle jelölésmód felhasználásával lehet összefoglalni. Jelöljük valamely /fizikai mennyiség operátorát /-fel, legyen ennek sajátértéke / és sajátvektora | (p f ), azaz Képezzük ennek az absztrakt Hilbert-térbeli egyenletnek a koordinátatérbeli reprezentációját: alakban írható. Innen leolvashatjuk a Lánczos féle megfogalmazás lényegét: az/fizikai mennyiségekhez az /Cr, r 7 ) magfüggvényt rendeljük és a sajátérték egyenlet ezen magfüggvény segítségével felírt integrálegyenlet. A Heisenberg-féle A Lánczos-féle jelöléssel ez az
