Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

nek kellett volna a 7. gyalogezred végéhez csatlakozniuk. De előttünk ment már az egész német hadosztály. Kisebb orosz részek beavatkozásával azonban még a besorolásnál is számolni kellett. A besorolás simán, súrlódás nélkül indult meg és folyt. Az oszlop fegyelmezett. Kb. -40°-os hideg volt. Az élen lévő 31. gyalogezred, 4 puskásszázadból és 4 páncéltörő ágyúból állt. Két százada még biztosított, és hátsóbb lépcsőben menetelt. Az időpontokban máris késés állott be. A parancsnokok jelentése szerint lövegenként és puskánként is, kb. 10-25 lövés állt rendelkezésre. A csapat a legjobb akarat mellett sem volt képes összes nehézfegyvereit szállítani. A hadosztály vonat zöme már besorolt, amikor az oszlop érthetetlenül megakadt. Az orosz fokozottabban kezdte a város nyugati felét zavaró tűzzel tűz alatt tartani. Bár az út igen szűk volt, igyekeztem gépkocsin az oszlop élére jutni és a menet folytonosságát biztosítani. Egy-két km előreküzdés után, sikerült is az oszlopot újra mozgásba hozni. Az oszlopnak mozgásban tartása rendkívüli fontossággal bírt. Minden perc késedelem a 7. gyalogezred helyzetét nehezítette. Január hó 20-a. Közvetlen éjfél előtt a 31. gyalogezred végén tartózkodtam, a menetoszlopban, amikor is az oszlop éle kb. Gniloje magasságában újra megállt. Jelentést kaptam, hogy az él tűzharcba keveredett. Erős csatazajt hallottunk. A megállás nagy gondot okozott, az oszlop végére gondoltam, amely a városból ily módon nem bontakozhatott ki. Tehát előreigyekeztem újra Rumy ezredeshez, aki az alábbiak szerint tájékoztatott. Előttünk tűzharc fejlődött ki két csoport között, amelyeknek hovatartozóságát még nem lehetett megállapítani. Rumy ezredes parancsot kért arra vonatkozólag, hogy melyik csoportot támadja meg a kettő közül. A német összekötő tiszttel tájékozottságunkat összevetve megállapítottuk, hogy a 168. német hadosztály végének kell előttünk lennie tűzharcban valamilyen erővel. A német összekötő tiszttel gyalog mentünk tovább és kb. 1 km után tényleg a német hadosztály egy gépkocsi-oszlopát erős tűzharcban találtuk. Tisztázódott, hogy a német gépkocsioszlop arra a német zászlóaljra tüzelt, mely a tölcsérszerű kijáratot a városból biztosította és a menetvonal melletti dombokon foglalt védőállást. A menetvonalra azonban az orosz is tüzelt és ez okozta a félreértést. A gépkocsijaik alól tüzelő német gépkocsizó katonák kezéből a német összekötő tiszt mondhatni egyenként tépte ki a puskát, hogy ezzel a tűz beszüntetését elérje. A gépkocsik környékén már több német halottat láttunk. Végre a német oszlop vége folytathatta menetét. így a magyar oszlop is megindult kb. másfél órai veszteglés után. Tájékozódtunk a védőállásban lévő német zászlóalj parancsnoknál a német zöm sorsáról, nem tudott biztonyosat. Ezen esemény után elhatároztam, hogy az élen maradok, abból kiindulva, hogy az oszlop újbóli megakadása katasztrófát jelenthet.