Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában
oszlop számításom szerint kb. 12,4 km. Az indulási időpont X h 45-ben lett megállapítva. Az X időpont később lesz kihirdetve, a +45 a titoktartás miatt lett beiktatva. Besorolási hely: a híd, a város déli kijáratánál. A besorolást a helyszínen Börzsöny főhadnagy (hadiiskolás) szabályozza. Minden egyes egység és rész megkapta a pontos besorolási időpontot. A 7. gyalogezred pedig azokat az időpontokat is, amikor a város keleti szegélyén küzdő részeit az egyes utcákra fokozatosan visszaveheti. így pl. az eredeti védőállásból való visszavételt X h + 45 + 25-ben állapítottam meg. A számításom szerint a 7. gyalogezrednek, ha jól emlékszem, X h + 45 + 190-kor kellett volna a várost elhagynia. Az egyes menetcsoportok a hadosztály vonattól jármű megerősítést kaptak. A hadosztály vonat többi járműve a sebesültek és betegek szállítására lett fordítva. Ezek okozták a legnagyobb gondot. Mint azonban látni fogjuk, a legtöbb nem érte el az otthont. Még az alábbi kiegészítő intézkedéseket adtam ki: minél több fegyvert kell elvinni, legalább 6 napi élelem szállítandó, nyílt tüzekkel való megsemmisítést kerülni kell, menetképtelen lovakat ki kell irtani, a legszigorúbb menetfegyelmet kell tartani, az időpontokat a legszigorúbb pontossággal kell betartani, kihirdetendő, aki elmarad, arra pusztulás vár, polgári lakosság nem menetelhet az oszloppal, a leglehetetetlenebb helyzetekből is lehet még kiutat találni. Az eligazítás résztvevőitől egyenként elbúcsúztam és mindenkinek sok katonaszerencsét kívántam. Megindultak az előkészületek. A járművek át lettek rakva. Megkezdődtek a megsemmisítések. Minden pokróc, megmaradó téli óvócikk, széna, a sebesültek fagy elleni óvására lett felhasználva. A németek megkezdték az elvonulást. A német hadosztály-parancsnokság elindult anélkül, hogy egy szót is szóltak, vagy elköszöntek volna. A német tüzérparancsnok elment anélkül, hogy az igen jó viszonyban lévő magyar kollégájától elköszönt volna. Délután megkérdezte a magyar hadtestparancsnokság rádión, hogy mikor indul meg a kitörés. Kiküldtem Korosy tartalékos főhadnagy parancsőrtisztet annak megfigyelésére, hogy mikor éri el a német hadoszlop vége a besorolási helyünket. Eszerint akartam az X-et megállapítani. A megindulás pillanatát nehezen vártuk. Nem fogja-e az orosz szépen kicirkalmazott tervünket az utolsó pillanatokban felborítani? Simán fog-e az egész lebonyolódni? Szerencsére még a rendesnél is csendesebb volt az orosz, csak zavaró lövéseket adott le. Végre megérkezett Korosy tartalékos főhadnagy. Az X 19.35 h-ben lett megállapítva. Tehát az él 20.20 -kor indulhatott. A német összekötő tiszt állandóan azon igyekezett, hogy az X-et minél későbbre toljuk. Rumy ezredes az élezreddel az elsőnek indult. Érzékeny búcsút vettem tőle. Kb. egy fél óra múlva magam is, a legszűkebb törzzsel a besorolási pontra indultam. A város a szó igazi értelmében vett csatatér képét mutatta. Mint már előadtam, a városból való kilépést nem kellett kierőszakolni. A 248. német utászzászlóalj ugyanis tölcsérszerű kijárást tartott nyitva. Ezek-
